Fodor György_Jövővárás az Ószövetségben

A prófétai víziók és a teológia közötti kapcsolatot E. Jacob részletesen
tárgyalja. A prófétizmus jellegzetes és permanens elemeinek
egyike a vízió (látomás) jelensége. A tra, az ige embere egyben
run vagy ntrr is; a í r és a pírt fogalmak időnként felcserélhetők; ez
mehet egészen addig, hogy a próféta szinte látja a beszédet és hallja
a víziót (Ez 1,1; 2,1). A víziók - az utóbbi idők kutatásainak fényében
ez már teljesen világos - különfélék lehetnek: van tiszta vízió,
szublimált észlelés és természetes észlelés szimbolikus erővel. De
bármilyen legyen is a megtapasztalás módja, a próféta egy láthatatlan
világból közvetít az emberi fül számára. Ez a legdöntőbb
számunkra Amosz vízióiban is, aki a pusztulást hirdette. A láthatatlan
világ az Isten világa, az égi világ. Izajás nyíltan mondja:
„Láttam az Urat" (íz 6,1). Ebben a látomásban megérezzük a transzcendenciát,
de anélkül, hogy elhagynánk a történelmet; az izraelita
hagyomány legfontosabb tradíció-elemei (trón, templom, füst) egy
pontban sűrűsödnek össze és egy meghatározott új jelentést kapnak,
ami a láthatatlan világból közvetít. Nehéz, hogy ne lássuk meg
Ámosz allúzióiban azt a kozmikus aspektust is, amely a történelmi
aspektus mögött húzódik, méghozzá úgy, hogy a folytonosság
aspektusa fölébe kerekedik a szakítás (törés) aspektusának. Amosz
kortársai nem kételkedtek Isten történelemben megnyilvánuló
cselekvésében, de az összefolyt a történelem menetével. A lényeg
tehát a következő: a vízió nem csak egy „rés" a transzcendenciára; s
ami fontosabb, mint Isten látomása (víziója), az az, hogy a vízión
keresztül részesülés történik Isten dinamizmusában. Ez nem
téveszthető össze a misztikával. A látásra és hallásra nyitott vízióban
a próféta „látja és hallja" Istent: belép egy olyan történelembe, ill.
hirdet egy olyan történelemről, amelyet egy isteni terv irányít, s
amely a cél felé halad.14
Ő JHVH első olyan küldötte volt, aki az Úr napját (JHVH
kinyilvánulásának napját) a biztos üdv-várásokkal ellentétben mint
a sötétség és pusztulás napját hirdette. Ezzel a próféciával alapvetően
megszabta az utat az ítéletes prófécia sajátos eszkatológiája
számára. Nyilvánvalóan világosabb lesz a következő prófétáknak
is, hogy Izrael engedetlensége miatt megérett az ítéletre. Az
eszkatológikus „vagy-vagy" uralkodó témája az üdvtelenséget
jelentő ítélet. De ezek a próféták nem tudnak megelégedni a
jövendő bukás hirdetésével. Az ítélet után új kezdet következik, ez
14 JACOB, op.cit., 45-50.
51