Fodor György_Jövővárás az Ószövetségben

Az idézett (extrabiblikus és biblikus) textusok azt bizonyítják, hogy
az intertestamentális korszakban széles körben elterjedt volt a
messiási próféta várásának eszméje a választott nép körében.
Mindazonáltal az is egyértelműnek látszik, hogy a messiási
próféta inkább a végidő előhírnökének és a legitimáló prófétának a
szerepkörében jelenik meg, s nem mint üdvösségközvetítő.
A messiási próféta eszméje - akárcsak a többi ószövetségi üdvösségközvetítő
vonal - az Újszövetségbe torkollik. Jézus kérdése
Fülöp Cezáreájának környékén így hangzott: „Kinek tartanak engem
az emberek?" (Mk 8,27 k.; Mt 16,13 k.; Lk 9,18 k.). A válasz: Keresztelő
Jánosnak, Illésnek, Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.
A felelet nem csak a tanítványok bizonytalanságát jelzi,
hanem az (eszkatológikus) elképzelések összetettségét is. A
szinoptikus tradíció szerint Keresztelő János a Mai 3,23 jövendölés
értelmében visszatérő Illés, amint azt már kifejtettük. A Jn l,19kk.
versekben a kihallgató bizottság által feltett kérdések azért érdemelnek
különleges figyelmet, mert két különböző kérdés vonatkozik
„Illésre" s a „prófétára". Ez utóbbi tehát nem a malakiási, hanem a
mózesi és az intertestamentális korban várt messiási prófétára
vonatkozik; a kérdés az, hogy milyen értelemben? Hasonlóképpen
enigmatikus ebből a szempontból a Lukács evangélium is, amely a
gyermekségtörténetben Illéshez hasonlítja Keresztelő Jánost, majd
az evangéliumban Jézus a „par excellence" próféta (Lk 4,25-27; 7,12-
16; 9,61 stb.), aki Illéshez hasonlatos, de őt messze felülmúlja, vö. Lk
7,16: „Félelem szállta meg mindnyájukat és áldani kezdték Istent:
nagy próféta támadt köztünk, Isten meglátogatta népét". E. Schweizer
szerint valószínű, hogy a lukácsi teológiában (vö. ApCsel 3,22;
7,38) Jézus a mózesi messiási próféta, nemcsak legitimáló, hanem
üdvösségközvetítői értelemben is. Ezen kívül vitathatatlan, hogy az
újszövetségi krisztológia „Ebed JHVH" teológiájában jelen van az
ószövetségi prófétai üdvösségközvetítő hagyomány, mégpedig
minden addigit felülmúló értelemben.43
4. JHVH szo l g á ja (mrr -du)
Tisztában vagyunk azzal hogy az Ószövetség hagyományának
egyik legjelentősebb és legvitatottabb területéhez érkeztünk.
Már elöljáróban felvethető az a kérdés, vajon be lehetne-e
sorolni az „Ebed-JHVH" hagyományt az „eszkatológia és messia­
43 SCHWEIZER, Das Evangelium nach Lukas, 50.
157