Fodor György_Jövővárás az Ószövetségben

hagyományokkal. Ebből a szempontból különösen említésre méltó
a Zsolt 89 (4-5.19 - 37. vers) és a Zsolt 132 (11.vers).20
Ezekben a zsoltárokban megfigyelhető, hogy az egymással
szorosan összefonódott Jeruzsálem/Sion teológia és a Dávidnak
adott ígéret-hagyomány olyan páratlan méltóságot szereztek a
Sionon álló királyi trónnak, amely kihat Dávid utódaira is, akik
szintén JHVH felkentjei (Zsolt 89,39.52; 132,10.17). Ezért könyöröghet
így a zsoltáros:
„Hol vannak, én Uram, régi kegyeid, ahogy hűségedben Dávidnak
esküt tettél? Emlékezz, Uram, szolgáid gyalázatára; a népek minden
gyűlöletét el kell viselnem. Hisz ellenségeid ócsárolnak minket,
Uram, s kigúnyolják fölkented nyomait" (Zsolt 89,50-52).
Mindebből az következik, hogy a felkent király alakja fokozatosan
dávidizálódik: Dávid a „par excellence" felkent, a többi, jövendőbeli
dávidida uralkodó őrá vonatkoztatva, a neki tett ígéretek és a
neki juttatott kegyek alapján kapja meg Jahvétól a felkenést és a
különleges előjogokat. A királysággal kapcsolatos, számos negatív
történelmi tapasztalat ellenére Izrael hitében és az Ószövetség
teológiájában ott élt az eszményi uralkodóba vetett remény, akit
ideális dávidi vonásokkal rajzoltak meg. Azt mondhatjuk tehát,
hogy az egymással szorosan egybeforrt Dávid-Sion eszmény eszkatologizálása
- amely kezdetlegesen és kis lépésekben már a fogság
előtti időben elkezdődött - nyitotta meg az utat a konkrét királyimessiási
várakozás irányába. Jelen munkánk szempontjából ez
döntő fontosságú, hiszen így tagolódik be a messianizmus az Ószövetség
eszkatológikus struktúrájába.21
A királyi-messiási eszme kialakulásához a fogság élménye és a
reinterpretációs írástudó-teológus munka adta meg a döntő lökést.
20 A 2 Sám 7 és a Zsolt 89 és 132 között fennálló hagyománytörténeti
kapcsolattal foglalkozó kutatás összefoglalását lásd: RÓZSA, Üdvösségközvetítők,
82.,67.1ábj.
21 K. Schubert szavaival: „Der Messias sollte Herrscher im Endzeitlichen
Gottesreich sein. So wie das irdische Reich und die irdischen Reiche eine
monarchische Spitze haben, dachte man es auch vom endzeitlichen Gottesreich.
Messianologie ist somit, strenggenommen, ein Teil der Eschatologie" (kiemelés
tőlem). SCHUBERT, Die Religion des Judentums, 77'.
143