Fodor György_Jövővárás az Ószövetségben

vagy nemzetet megnevezett volna, mint JHVH eszközeit. Ózeásnál
még határozottabb törekvés látszik a kozmikus vízió történelmi
síkon értelmezhető átültetésére, hogy JHVH, az Isteni Harcos az,
aki személyesen büntet:
„Egyiptom gyűjti egybe, Memphisz temeti el őket" (Óz 9,6);
„Visszatér Egyiptom földjére, Asszíria lesz a királya, mert nem
akarnak megtérni" (11,5).
A 10,10 versben megfigyelhetjük, hogy egyetlen versen belül
található meg a vízió és a történelem kategóriára való lefordítás
dialektikája:
„Megyek és megbüntetem őket. Népek gyűlnek egybe ellenük,
hogy megbüntetve legyenek kettős gonoszságuk miatt."
Ezt a dialektikát Mikeásnál is megtalálhatjuk, ahol JHVH büntetése
először a vízió kozmikus nyelvén fejeződik ki (vö. 1,3-4), majd a 15.
versben konkrét személyhez kapcsolja JHVH tevékenységét a
próféta:
„Mert lám, az Úr elhagyja szent hajlékát, leszáll és a földmagaslatain
(bamoth) jár. Lépései alatt szétfolynak a hegyek, beomlanak a
völgyek, mint a viasz a tűzben, mint a lejtőn a víz.(l,3-4). Rád tör majd a
hódító, Maresa lakója!...Adullámig jut el Izrael dicsősége, ... mert
fogságba viszik majd őket (gyermekeidet) messzi földre" (1,15.16c).
Izajásnál tökéletes egyensúlyban van a vízió és a realitás.
Meghívás-történetében, a 6. fejezetben Jahvét a kozmikus világban
látja a próféta, de pályafutása során ezt a víziót az északi és déli
királyság, az asszír és az egyiptomi birodalom, s Szíria államainak
történéseire fordította le, azok adott királyaival, hadseregeivel és
népeivel együtt. A 8,7. v. ragyogóan illusztrálja ezt az egyensúlyt,
amikoris a „sok víz" romboló erejének mitikus képét alkalmazza, s
azon nyomban konkrét történeti személyekhez is köti:
„Azért az Úr felhozza ellenük a Folyam hatalmas és nagy vizeit: az
asszírok királyát és annak dicső hatalmát. Kilép a medréből s a vize
kiárad a partjain túl. Behatol és áthömpölyög rajta, elönti, míg
egészen nyakig nem ér. Kiterjesztett szárnyai betöltik országod
egész szélességét, ó Immánuel".
65