Fodor György_Jövővárás az Ószövetségben
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Ezek a várakozások túllépnek azon, amit a fogság előtti próféták
vártak (Jóm JHVH, ítélet-üdvösség, új, örök szövetség). Azt
láthatjuk az apokaliptikába hajló szövegek esetében, hogy a
hangsúly egyre inkább annak részletezésére tevődik át, hogy mi és
hogyan lesz „azután" (az új aiónban), míg az eszkatológia a
„végre", a „véglegesre" koncentrál, s szűkszavúan nyilatkozik
arról, hogy „hogyan" lesz „azután". Konklúzióképpen azt mondhatjuk,
hogy a perzsa korban kiformálódott s a hellenisztikus
korban fejlődésének csúcsára elérkezett apokaliptika - a korábbiakra
építve - sok részlet kidolgozásával gazdagítva rajzolja meg az
üdvösséges jövőt. Miközben saját helyzetének és korának problémáira
is választ keres, fokozatosan kidolgozza és konkretizálja azt,
amit az eszkatológikus hagyomány-folyamat korábbi fázisai megválaszolatlanul
hagytak.
Alapjában véve kijelenthetjük, hogy az intertestamentális kori
(Kr.e. II - Kr.u. I. sz.) apokaliptikus irodalom nem fog lényeges
újításokat hozzáadni a korábbi apokaliptikus szakaszokban fellelhető
alapeszmékhez, leszámítva az üdvösségközvetítő személyével
kapcsolatos elképzeléseket (Messiás, Emberfia). Tovább finomítja
majd a korszakokat, még kisebb egységekre bontva azokat, valamint
kiszélesíti a kozmikus horizontot, bevonva az égitesteket stb.
Visszatérve a Zak 14. fejezet általános apokaliptikus jellegzetességeihez,
megállapíthatjuk: mindennemű olyan erőfeszítés, amely
az eszkatológikus eseményeket a valóságos történelem eseményeihez
és személyeihez kívánja kötni, megszűnik, a vízió az égi harcos
kozmikus világában marad.
A közösségen belüli küzdelem, amely a hierokratikus és a vizionárius
csoport között zajlik, s amelyet mi az apokaliptika kialakulásának
egyik fontos tényezőjeként tartunk számon, ebben a
fejezetben rendkívül kiélezett, ahogyan azt a vele egyidőben
keletkezett 12. fejezet is tanúsítja. Ez utóbbiban Jeruzsálemet
idegen hordák átfogó támadása éri, de JHVH segítségével
megmenekül. A szabadulás után Jeruzsálem lakosai megbánják a
prófétai (vizionárius) csoport ellen elkövetett bűneiket:
„Arra emelik majd tekintetüket, akit átszúrtak, gyászolják, mint az
egyszülött fiút szokás, megsiratják, mint az elsőszülöttet" (Zak
(12,10).
A Zak 14. fejezetben nem találjuk meg sem a megszabadítás, sem a
megbánás motívumát: A JHVH által végső harcra összegyűjtött
hordák behatolnak Jeruzsálembe, rabolnak, fosztogatnak stb.
Mindent figyelembe véve a 14. fejezet keletkezési idejét legnagyobb
124