Fodor György_Jövővárás az Ószövetségben

Szofoniás az Úr napját a déli királyság közeli elpusztításával hozza
összefüggésbe, ezért hangsúlyozza, hogy az Úr napja közel van (vö.
Szof 1,7.14). Jeremiás számára (Jer 46,10) a karkemisi ütközet (605)
olyan jelentőséggel bír, hogy az Úr napjának tartja: „az a nap az
Úrnak, a Seregek ]ahvéjának, a bosszúnak a napja". A Sirak 2,22-ben
Jeruzsálem lerombolásának tragédiája: JHVH haragjának napja. A
kortársak közül tehát sokan értelmezték úgy Jeruzsálem elestét,
mint JHVH napját, amit a próféták megjövendöltek. Jeruzsálem
eleste után a JHVH-nap eszméje tovább élt. Jóval korábban, mint
Jeruzsálem eleste, Izajás így prófétáit:
„JHVH megaláz minden gőgöt és kevélységet... nagyravágyást,
Libanon minden cédrusát..., Básán minden tölgyét..., mind a mind
a magas hegyeket" (íz 2,12-14).
Ennek még be kellett teljesednie. Ezért Babilon elestének napja az
íz 13. fejezet szerzőjének számára JHVH elérkező napja volt. De
miután ez megtörtént, még mindig nem érkezett el a megígért
végleges boldogság Izrael (és a világ) számára: JHVH-napját ezért
mind jobban és jobban a távoli jövőbe, a „napok végére" vetítik ki.
Joel sáskajárásról beszél, ami minden emberi képzeletet felülmúl.
Ez a próféta szerint JHVH napjának s egyben a kozmikus ítéletnek
a beharangozása. De igaz bűnbánattal a katasztrófa késleltethető ill.
elkerülhető, tehát a fenyegető prófécia feltételes, mindenki számára
(a pogányok számára is): „aki segítségül hívja az Úr nevét, az megmenekül"
(Joel 3,5).17
A fogság előtti ítéletes prófécia és a „negatív eszkatológia",
amely Jeruzsálem 587-es lerombolásában és a deportációban éri el
csúcspontját, valójában nem más, mint a Sinai szövetség-hagyomány
átkának beteljesülése. A nép megszegte a szövetséget, ezért
az eszkatológikus alternatívából nem az áldás, hanem az átok
teljesedik be rajta.18 De nem csak a Sinai tradíció található meg a
fogság előtti prófétai eszkatológia anyagában. A monarchikus
hagyományanyagból kiemeltük és részletesen tárgyaltuk a JHVHnapja
(mrr or) inverzióját. De meg kell említenünk még a királyokról
mondott negatív ítéleteket is, amiért nem teljesítették
királyi kötelességeiket. Majd minden fogság előtti prófétától
idézhetnénk e tárgyban, de talán a jeremiási részek a legrele-
17 VAN DER PLOEG, „Eschatology", 95-96.
18 Ezen a ponton a prófétai tradíció és a deuteronomista teológia egy
nyomon halad.
53