Fodor György_Jövővárás az Ószövetségben

igehirdetésének túlnyomó részét az eszkatológikus ítélet, a
megérdemelt szövetségi átok meghirdetése töltötte be.
Ez a babiloni fogsággal minden kétséget kizáróan bekövetkezett,
kiábrándulást és hitbeli krízist okozva sokaknak. S mégis,
azon izraeliták számára, akik - úgyszintén az ősi ígéretek alapján -
hittek abban, hogy a szövetségi kapcsolat továbbra is érvényben
van, a katasztrófa és a bukás után is, megalapozott volt egy olyan
időszakban remélni, és azt meghirdetni, amelyben a szövetségi
áldások válnak valóra.4 Ezt tükrözi pl. íz 35. Fejezete, amely
minden bizonnyal a fogság alatt keletkezett. Az üdv-idővel
kapcsolatos meggyőződés természetesen azt az előfeltételt foglalta
magába, hogy létrejön a radikális szövetségi hűség (engedelmesség),
mint ahogy azt megfogalmazva látjuk az un. „új szövetségről"
szóló szövegekben (Jer 31; Ez 11). A szövetségi áldás fogság alatti
és utáni várásakor újra visszanyúlnak a pátriárkái ígéret-hagyományokhoz,
újraértelmezik őket. Mindez reményt adott a nemzeti
határok visszaállítására, a megígért föld újra-birtokbavételére, amit
számos utód népesít majd be.
Összefoglalásképpen elmondhatjuk, hogy a fogság (a beteljesedett
ítélet) után a prófétizmusban fokozatosan egyre inkább
előtérbe kerül a történelem beteljesedésének üdvösség-jellege, az
eszkatológikus áldás. S minél inkább JHVH tetteként ismerik fel a
beteljesedést jelentő üdvösséget, annál erőteljesebben ruházzák fel
a jövőt eszkatológikus vonásokkal. Ezt az eltolódást elsősorban a
fogság alatti és utáni prófétáknál figyelhetjük meg.
Jeremiás és Ezekiel könyvének tanítása szerint Jeruzsálem
pusztulásával és a fogsággal beteljesedett az ítélet, a fogság előtti
próféták, s személy szerint ők maguk által meghirdetett büntetés.
De a fogság előtti prófétákkal szemben, akik nem határozták meg
az ítélet időpontját (s még inkább nem beszéltek róla múlt időben)
és az üdvösség kezdetét, náluk belép az elválasztó időfaktor: az
ítélet a múlté, az üdvösség közel van Izrael számára, de előtte még
az istenellenes hatalma(ka)t sújtani fogja JHVH ítélete.
Az újabb lépést Deutero-Izajás teszi meg: bejelenti az üdv-idő
teljesedésének kezdetét, az örök áldás eszkatológikus aktualizálásának
nyitányát. Kíirosz, akit Deutero-Izajás kifejezetten JHVH
Felkentjének, Messiásának nevez, végrehajtja az isteni büntetést
Babilonon. JHVH megszabadítja, majd hazavezeti népét. Deutero-
4 GUNNEWEG, Biblische Theologie, 205. Ezt a meggyőződést tükrözi a
szerző szerint az is, hogy a prófétai hagyományanyagot a prófétai könyvekben
ítéletkirdetés - üdvhirdetés (vagy: ítélet Izraelnek, ítélet a népek
felett, üdvhirdetés) beosztás alapján sematizálták.
70