Fodor György_Jövővárás az Ószövetségben

A négy dalban - emelkedő ív formájában - a szolga küldetése,
sorsa, valamint üdvösségszerző szenvedése és halála tárul fel,
amint azt Rózsa H. meggyőzően bizonyítja:
42.1- 4: A Szolga ünnepélyes bemutatása és beiktatása a mennyei
udvartartás előtt. A JHVH leikével felruházott választott Szolga
küldetést kap, hogy az egész világnak hirdesse Isten ítéletét,
kegyelmi döntését: JHVH-t, az egyetlen igaz Istent ismerjék el a
nemzetek. A Szolga csendesen, szelíden, de lankadatlanul végzi
küldetését, amíg megbízatását sikerre nem viszi. Feladata teljesítése
közben tanúsított bátor kitartása - „nem lankad, sem kedvét nem
veszti" - már előre jelzi hallgatóinak ellenállását, amelyet a
következő dalok mutatnak be.
49.1- 6: A Szolga meghívása én-beszéd formájában Jeremiás meghívására
emlékeztető módon (Jer 1). Már születése előtt anyja méhében
küldetést kapott, hogy Izraelt összegyűjtse és JHVH-hoz vezesse. O
lesz a nemzetek világossága, JHVH üdvösségét a föld határáig kell
eljuttatnia.
50,4-9: A Szolga vallomása igehirdető feladatáról és szenvedéséről énbeszéd
formájában. JHVH tanította őt beszélni, és megnyitotta fülét
igéjének befogadására. A Szolga ezenkívül elmondja szenvedésében
tanúsított szilárdságát, amelyre Isten segítsége erősítette meg.
52,13-53,12: A Szolga engesztelő szenvedése, diadala és felmagasztalása.
A negyedik és utolsó dal az egész ciklus betetőzése. Központjában
a többes szám első személyben - „mi" - elmondott vallomás
áll, amely a Szolga sorsának alakulásáról szól: felnövekedése,
türelmesen mások helyett viselt szenvedése, halála és temetése, s
ezt követően a Szolga diadala és megdicsőülése (53,1-1 la). Ezt fogja
közre JHVH két beszéde (52,13-15; 53,1 lb-12), amelyek megerősítik
Szolgájának felmagasztalását és elmondják, miben áll diadala:
szenvedésével sokakat megigazulttá tesz, mivel gonoszságaikat
magára vállalta. Dicsőségén nemzetek ámulnak el, királyok némulnak
el. A Szolga sorsáról elmondott alapkijelentések: szenvedés,
halál, sír, új élet, sokak megigazulása, a megalázott Szolga igazának
elismerése, túlmutatnak a történetileg lehetséges tapasztalatokon.45
45 RÓZSA, „Igaz Szolgám", 45-46.
159