Fodor György_Jövővárás az Ószövetségben
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
irányzatok bőséges irodalmát, amely messze meghaladja e dolgozat
terjedelmét és célkitűzését.
Emellett azonban tanúi lehetünk olyan —„par excellence" apokaliptikához
tartozó - felfogásoknak, amelyek lényeges pontokban
különböznek egymástól. A 4Q246 a Dán 7. fejezettel mutat rokonságot,
amennyiben nem beszélhetünk a szó szoros értelmében vett
kozmológiai-metafizikai dualizmusról, felbukkannak - a JHVHhitnek
megfelelően demitizálva - az ősi közel-keleti mitológia
nyomai, és Isten - a prófétai eszkatológia „erőszakmentes" vonalának
megfelelően - fegyveres konfliktus nélkül alapítja meg
végleges uralmát, amelyben népe kormányozza majd az összes
nemzeteket.
Ezzel szemben az 1QM az ősi királyzsoltárok harcos eszméihez
visszatérve fegyveres harc útján mutatja be JHVH végleges uralmának
elérkezését.
Mindenre kiterjedő (kozmológiai, metafizikai, etikai) dualizmus
adja meg a mű kiindulópontját és a cselekmény kibontakozását,
amelynek végén a gonoszak minden régióban megsemmisülnek és
egy szűk csoport, a szent maradék nyeri el az örökkétartó uralmat.
A szóban forgó szent maradék alapvetően kultikus-papi beállítottságú
(szádokita). Ez tovább bonyolítja az apokaliptikus irányzat(ok)
eddig is meglehetősen szövevényes szálait, hiszen korábban láthattuk,
hogy az apokaliptikus mozgalom kialakulásánál éppen a
normatív kultikus-papi csoportokkal való szembenállás, és a kultuszból
való kirekesztettség volt a meghatározó. Most azonban - a
hellenizmussal kollaboráló jeruzsálemi papság és az illegitim főpap
miatt - disszidens szádokita papok lesznek a qumráni apokaliptikus
irányzat zászlóvivői.
133