Fodor György_Jövővárás az Ószövetségben

b. Ebed-]HVH értelmezése
A „szolga" (túr) szó nagy számban és különböző jelentéstartalommal
fordul elő az Ószövetségben.46 Alapjelentése: szolga, aki
urához tartozik. Történeti kontextustól függően jelenthet rabszolgát,
király szolgálatában álló embert, vagy általános értelemben
egy olyan személyt, aki fizetség fejében elszegődik valakihez, akit
urának ismer el.
Bennünket mindenekelőtt a „szolga" kifejezés vallási jelentése
érdekel. Tény, hogy a Szentírás gyakran nevezi a Jahvét tisztelő
embert Isten szolgájának, s különösen is „JHVH szolgái" a vallási
küldetéssel rendelkező személyek vagy csoportok. Mielőtt összegeznénk
a „szolga" szó sokrétű jelentését (vallási szempontból),
hangsúlyozni kívánjuk, hogy Isten-ember kapcsolatában a szolgaság
sohasem negatív tartalmú az ember számára, mivel Isten
mindig jó úr.
„Ezért a szó kifejezheti az imádkozó ember magatartását a zsoltárokban,
amelyekben a zsoltáros Istenhez, mint urához fordul, akitől
segítséget, szabadítást, biztonságot vagy védelmet remél (lásd pl.
Zsolt 123,2k)".47
Vallási értelemben JHVH szolgái lehetnek: Izrael nagy személyiségei,
mint pl. a pátriárkák: Ábrahám, Izsák és Jákob (Kiv 32,13),
Mózes (Kiv 4,10), Dávid (2 Sám 7,5), a próféták (Ám 3,7; íz 20,3; 1
Kir 14,18), de az eszkatológikus uralkodó (Ez 34,24k.; Agg 2,23; Zak
3,8) is. Sőt, egy egyszerű imádkozó ember is Isten szolgájának
nevezheti magát:
„Hatalmaskodók ülnek össze és elmarasztalnak, de szolgád törvényedről
elmélkedik." (Zsolt 119,23).
Kollektív értelmű is lehet a szolga kifejezés vallási szempontból, ez
esetben Izraelt jelenti. Nem csak Deutero-Izajásnál (íz 41,8; 44,1.21
stb), hanem már a fogság előtti időben is felbukkan a szó ebben az
értelemben:
46 WESTERMANN, Art. izsi, 183-195; RINGGREN, RÜTERSWÖRDEN
és SIMIAN-YOFRE, Art. nm , 1003-1010, ZIMMERLI és JEREMIAS, Art.
7iaiç 0€oü, 653-713.
47 RÓZSA, „Igaz szolgám", 47.
1 6 0