Fodor György_Jövővárás az Ószövetségben

seggel teli állapota. Az 587 előtti idő legtöbb prófétája egyesítve,
kibővítve és sokszor átértékelve a különböző hagyományvonalakat,
Izrael vallási helyzetét látva a „vagy-vagy" alternatívából
az ítélet megvalósulását, azaz a szövetségi átok beteljesedését
hirdeti meg, mivel - orákulumaik szerint - Izrael megszegte a
szövetségi hűséget. Mindent egybevetve elmondhatjuk, hogy a
klasszikus próféták korában veszi kezdetét a tulajdonképpeni
ószövetségi eszkatológia kidolgozása. Nemcsak a különböző jövőre
irányuló hagyományvonalak egybeolvasztásában és értékelésében,
hanem - mint korábban említettük - a történelemszemlélet átalakításában.
Ugyanis főként a prófétai igehirdetésben jut kifejezésre,
hogy a történelem cél felé tart. Ebben az összefüggésben Isten a
történelmet szövetsége beteljesítésére irányítja. JHVH és Izrael
párbeszéde az elutasítás vagy az ellenkezés dacára valamilyen
kibontakozás irányába tart. A célbaérés biztos, még akkor is, ha a
fogság előtti próféták szerint a bűnös népen végrehajtott ítélet
elkerülhetetlen.
c. Az iidvösséges jövő körvonalai
Bár tagadhatatlan, hogy a fogság előtti próféták igehirdetését a
kritika és az ítélet gondolata uralja, még az e témában egyik
legkritikusabb szerző, G. Fohrer is elismeri, hogy a prófétai üzenet
középpontjában a bűnös és valójában halálba bukott ember
lehetséges megmenekülésére vonatkozó kérdés áll,21 és ezzel kapcsolatban
Ezekielt idézi:
„Talán örömöm telik a bűnös halálában - mondja az Úr, az Isten -, s
nem azt akarom inkább, hogy letérjen útjáról és éljen?" (Ez 18,23).
Az egzisztenciális megsemmisülést csak akkor lehet elkerülni, ha
az ember Jahvéhoz menekül, az ő uralma alá helyezi magát.
21 FOHRER, Erzähler und Propheten, 93. Ezt ugyanott bővebben is kifejti:
„In religions-geschichtlicher Sicht bedeutet dies: Die prophetische
Daseinshaltung führte in der Zeit von 750-550 von der noch überwiegenden
Frühreligion zur vollen Hochreligion. Als deren erstes Element herrschte
die Erfarhung des einen absoluten Gottes ... Das zweite und entscheidende
Element war die in der Gotteserfahrung wurzelnde Erkenntnis eines existentiellen
Unheils, dem der Mensch ausgesetztz ist, und der Möglichkeit
des Heils als Folge der jeweils gegenwärtigen Entscheidung für ein Leben
unter der Gottes-herrschaft und in der Gottesgemeinschaft." FOHRER, op.
cit., 93-94.
55