Fodor György_Jövővárás az Ószövetségben

amelyről látomás útján lehet ismeretet szerezni. Megjelenik tehát az
isteni és az emberi világ közötti reláció ill. "együttműködés"
feszültsége. A törzsszövetség idejére visszanyúló egyes hagyományok
visszatükrözik azt a pontot, amikor a jahvizmus kiemelkedik
a mitopoetikus világnézetből (Kiv 15; Bír 5; Józs 10,8-14), Az isteni
tevékenységről szóló látomás azonban nagyobbrészt még nincs
átfordítva a valóságos történelem fogalmi szintjére.
Mielőtt rátérnénk a prófétai jahvizmus egyedi teljesítményére ebben
az összefüggésben, meg kell említenünk még egy utolsó jelenséget,
amely a királyság egész időszakán keresztül megmaradt a
prófécia mellett, nevezetesen a jeruzsálemi udvar királyideológiájának
azt a vonását, amelyet a leginkább a királyzsoltárokban fedezhetünk
fel. Arról a jeruzsálemi teológiáról van szó, amelyben a
JHVH-Liga archaikus szent-háborúk tradíciója egybekapcsolódik a
dávidi király (és természetesen JHVH) trónralépésének ünneplésével,
magába olvasztva bizonyos preizraelita rituális kifejezési
formákat. JHVH és a király múltban megtapasztalt győzelmei a
jelenben is bizonyítják a nép jólétét, a föld termékenységét, a sterilitás
és a külső ellenségek legyőzését. Ebben a teológiában - a a
prófécia rivális teológiájával szemben - a vizionális (nem egyszer
mitikus eredetű) elem dominált. Nem szabad elfelejtenünk, hogy
bár a későbbi fejlődés során olyan Kánon alakult ki, amelyet a
prófétai teológia határozott meg, évszázadokon keresztül az előbb
felvázolt udvari teológia jelentette a többség számára a hivatalos
„nemzeti ortodoxiát".
Ilyen előzmények és feltételek mellett bontakozik ki a klasszikus
prófétizmus egyedülálló szintézise. Szilárdan támaszkodva a
szövetségi teológiára (amely a JHVH és Izrael közötti kapcsolat
kifejlődéseként értelmezte a történelmet), a vízió és a realitás
elemei közti egyensúlyt kereste. A próféták által megtapasztalt -
kozmikus síkon zajló - isteni tevékenységet az emberi történelem
kategóriáira próbálta lefordítani. Természetesen ennek a történelemszemléletnek
és dialektikának a kialakulása nem egyszerre
játszódott le, hanem hosszabb folyamat eredménye volt. Az Amosz
1. és 2. fejezetek ríb szekciójában történelmi síkon elkövetett
bűnökről és konkrét büntetésekről van szó, az ítélet végrehajtása
JHVH, a nagy Harcos kozmikus világából indul, O hajtja végre,
anélkül, hogy tevékenységét történelmi alakokhoz vagy eseményekhez
kapcsolná. Mégis, pl. a 3 fejezetben, a 4,27 és 6,14
versekben világosan látszik, hogy Amosz kapcsolatba hozta JHVH
tetteit a népek tevékenységével, anélkül, hogy konkrét uralkodót
64