Fodor György_Jövővárás az Ószövetségben

A fogság alatti és a kora fogság-utáni időszakban buzgó messiásireinterpretációs
munkának lehetünk tanúi, de később változik a
kép.33
A messiási eszmével kapcsolatosan ez a folyamat azért lényeges,
mert segít megérteni, hogyan lesz a messiási szövegekben
is mind jobban és jobban Isten műve az eszkatológikus üdvösség. A
királyi Messiás alakja ebben az eszkatológikus vonulatban továbbra
is fontos, de úgy, mint „szegény és segítséget megtapasztalt"
(Zak 9,9). Maga JHVH ugyanis az, aki - fegyverek nélkül - megsemmisíti
a vele szemben álló gonosz erőket és a hadi gépezetet
(Zak 9,10).
Összegezve a királyi-messiási eszme fejlődéséről mondottakat,
megállapíthatjuk, hogy - bár tisztában vagyunk azzal, hogy az
Ószövetségben különböző üdv-eszkatológikus várakozások
vannak, s ezek közül csak egy a most tárgyalt - ennek az eszmének
maradandó aktualitása van az Újszövetségben is és a „Messiás
mint Dávid fia" fenségeim lényegileg hozzájárult Jézus Krisztus
kilétének és művének - az Ószövetség alapján történő -
megértéséhez és bemutatásához.34
3. A MESSIÁSI PRÓFÉTA
A címben szereplő (üdvösségközvetítő?) személy tovább bonyolítja
a „messiási" kérdést. Alapvetően két irányvonallal számolhatunk.
Az első szerint arról a prófétáról van szó, aki közvetlenül a
Messiás elérkezése előtt jön el, és „előhírnöki" funkcióval rendelkezik.
Ez az elképzelés egy malakiási textusra támaszkodik:
„Nézzétek, elküldöm nektek Illés prófétát, mielőtt elérkeznék az én
nagy és félelmetes napom. O újra fiaitok felé fordítja az apák szívét,
és apáik felé a fiaik szívét, nehogy elmenjek és átokkal sújtsam a
földet" (Mai 3,23 k.)
Az Újszövetség szerint ez a jövendölés Keresztelő Jánosban
beteljesedett. Illés ő, aki visszatért, mint a Messiásnak (azaz
Jézusnak) előfutára (vö. Mk 9,13; Mt 10,12: Illés már eljött...").
33 „In nachexilischer Zeit scheint die Hoffnung auf den Messias eher
nachzulassen, während der Glaube an die kommende Königsherrschaft
Gottes Wächst". SCHMIDT, „Die Ohnmacht des Messias", 8 8.
34 HAHN, Christologische Hoheitstitel, 242-279.
151