Fodor György_Jövővárás az Ószövetségben

detiségét, aminek az eszkatológia fejlődése oly sokat köszönhet. Az
Ókori Keleten a világ kozmikus értelmezése a mítoszokban
csapódik le, míg a mindennapi valóság az emberi történelem
köréhez kapcsolódik. A mítosz és a történelem, a vízió és a realitás
közötti feszültség azonban nem általános az Ókori Keleten, mert ez
csak akkor jelentkezik, ha a történelem szférája megkülönböztethető
az istenek kozmikus világától. Egyiptomot illetően egy ilyen
különbségtétel lehetetlen, mert az egész univerzum, a legmagasabb
istenségtől az utcán lévő sárig egyvalóságú (consubstantialis).25 Ez
a tény a kozmogóniában gyökerezik, aholis a világ teremtése a
teogóniának a nyúlványa volt.26 Ez azt jelenti, hogy a való világ, a
történelem világa nem független valóság, ami az istenek mitikus
világától megkülönböztetendő. Az emberi történelem valós világa
csupán az istenvilág kiterjedési körének egy nyúlványa, minősége
és jellege teljesen attól függött, hogy éppen milyen szerepet játszik
az istenek szférájában. Röviden: az egyiptomi vallásban nem
alakult ki a történelem fogalma, mert az emberek - kozmikus
istenvilágtól eltérő - történelmi világa nélkül s a kettő között
húzódó elválasztó vonal nélkül nem lehetséges történelmi
fejlődésről beszélni. Nem alakul ki igazi különbség és feszültség a
vallás „vizionális" és realisztikus elemei között, a kettő teljesen
egybemosód ik.27
A mezopotámiai kép összetettebb. A korai időszak valóságszemlélete
hasonló az egyiptomihoz.28 A „hierosz gamosz"-nak az
istenség halálának és újraéledésének, valamint az őserők kozmikus
csatájának kultuszban megjelenő rituáléja lehetővé tette a kor
emberének, hogy ő „could enter into the identity of the great
cosmic forces in the universe which surrounded him".29 Az talán
túlzás, hogy a legkorábbi sumér világnézet ugyanolyan „consubstantialitas"-t
tükrözött, mint az egyiptomi, de azt bizton állíthatjuk,
25 WILSON, „Egypt", 63., idézve: HANSON, „Jewish Apocalyptic", 37.
26 RÓZSA, Kezdetkor teremtette Isten.
27 HANSON így összegzi fejtegetését: „the religions life of ancient Egypt
was thus visionary; the cult was aimed exclusively at emulating the life of
the gods; all energy was bent on achieving immortality. There was no room
for a concept of linear development in time, for the quality of the universe
was the static quality of the mithic realm." HANSON, „Jewish Apocalyptic",
37.
28 Ezt a szemléletet tükrözik az özönvíz előtti királyok listájával kezdődő,
s a Gilgames eposz korával végződő szövegek.
29 JACOBSEN, „Mesopotamia", 200, idézve: HANSON, „Jewish Apocalyptic",
37.
59