Fodor György_Jövővárás az Ószövetségben

keleten Ammon és Moáb, délen Edon, a Földközi-tenger partján
pedig a filiszteus városkirályságok ismerték el maguk fölött Dávid
uralmát. Sőt, Dávid hatalmának befolyási övezete délen elérte
Egyiptom határait, északon pedig az Eufráteszt. S ha ehhez még
hozzávesszük, hogy az Egyiptom és a mezopotámiai, valamint a
kis-ázsiai hatalmak által mindenkor hőn áhított stratégiai „tenger
útjá"-nak ellenőrzése Dávid kezében volt, megállapíthatjuk, hogy
Dávid birodalma világméretekben számítva is jelentős volt,
valóban rendelkezett univerzális távlatokkal. Azon sem lehet
csodálkozni, hogy amikor Salamon halála után az ország két kis,
jelentéktelen királyságra szakadt szét, Dávid örököseinek, Júda
királyainak szemében a dinasztiaalapító nagykirály birodalma a
világra kiterjedő uralom eszményi mintájává vált.18
A világ feletti uralom legmélyebb gyökere azonban Izrael
JHVH-hitében keresendő. Az Izraelt Egyiptomból kivezető JHVH a
föld minden népét kormányozza, az egész világ Terem tője és ura.
Nem tudjuk pontosan, hogy Izrael hite pontosan mely korban
fogalmazta meg Jahvéval kapcsolatban ezt a hitvallást, de az bizonyos,
hogy a jeruzsálemi kora-királyság idején - az El-Eljon teológiával,
s a jebuzeus papsággal és kultusszal történő találkozás után -
már bizonyosan jelen volt s így elmondhatjuk, hogy a király
világfeletti uralmát proklamáló tanítás a világot teremtő és a
népeket kormányzó JHVH szempontjából értendő. Minthogy a
népek és a föld határai Izrael Istenének tulajdona (Zsolt 24,1-2;
47,3.9; 89,12; íz 6,3 stb.), ezért módjában és jogában áll, hogy azokat
átadja Sionon felkent királyának (Zsolt 2,8). Történelmileg bármennyire
ellentmondásos, sőt mosolyra késztető, hogy a királyzsoltárok
egy kis állam, Júda királyának világfeletti uralmáról
beszélnek, valóságosnak kell ezt tartanunk abból a szempontból,
hogy mögötte áll a mindenség Istene, a teremtő és a népeket
kormányzó JHVH, aki - ha úgy akarja, aktuálisan is - lehetővé
teheti ennek a világuralomnak a megvalósítását.19
A jeruzsálemi királyeszme fentebb bemutatott elemei a zsoltárokban
koncentrálódnak. A királyi-messiási eszme kialakulásának
szempontjából az jelenti a teológiai csúcspontot, amikor ezek az
elemek összekapcsolódnak a Dávid-hagyománnyal, nevezetesen a
Nátán-orákulummal és más, Dáviddal kapcsolatos történeti
18 METZGER, Grudriss der Geschichte Israels, 86-93.
19 GUNNEWEG, op.cit., 134-138., RÓZSA, Üdvösségközvetítők I., 17.
142