Excel parancsfájlok felhasználása a statisztikai elemzésekben Írta ...

zi’’ = a lefelé kumulált relatív tényleges értékösszeg (%)
si_becs = a becsült értékösszeg [osztályközép (xi)*(fi)]
si’_becs = a felfelé kumulált becsült értékösszeg [osztályközép (xi)*(fi)]
si’’_becs = a lefelé kumulált becsült értékösszeg [osztályközép (xi)* (fi)]
zi_becs = a relatív becsült értékösszeg (%)
zi’_becs = a felfelé kumulált relatív becsült értékösszeg (%)
zi’’_becs = a lefelé kumulált relatív becsült értékösszeg (%)
A program megadja – a különböző sorokat tartalmazó táblában – az fi*-gal jelölt korrigált gyakoriságokat,
amelyek a módusz becsléséhez és a hisztogram szerkesztéséhez szükségesek.
Az 1. és 2. munkalap záró része a koncentráció elemzésére megadja a koncentrációs táblát, a Lorenzgörbét
és a Gini-mutatót, a munkalapokon szereplő adatbázis alapján. A számításokat kétféle módon tudja
elvégezni a program, a tényleges, illetve a becsült értékösszeg-sor adatai alapján, melyek közül választhatunk
a legördülő menüsor használatával. Az 1. és 2. munkalapon szereplő bemutató példa nem alkalmas
a koncentráció elemzésének bemutatására, mivel itt az értékösszeg-sor adatainak (a vásárolt öszszes
benzin mennyiségének) nincs információ tartalma, nehezen értelmezhető a vásárlóknak a vásárolt
benzinmennyiség szerinti koncentrációja. Itt újra hangsúlyozzuk, hogy, ha empirikus eloszlások elemzése
a célunk, – és adatbázisunk alapján nem értelmezhető a koncentráció – akkor a program által megadott,
a koncentrációra vonatkozó számítási eredményeket figyelmen kívül kell hagynunk.
A 3. munkalap – amint már utaltunk rá – az empirikus eloszlások elemzésére szolgál abban az esetben,
amikor az egyedi adatok nem állnak rendelkezésre, és így a kiinduló adatbázis egy osztályközös gyakorisági
sor. Az adatok bevitelét az osztályközök száma sárga mezőben kitöltésével kell kezdeni. Ha az utolsó
osztályköz felső határa nyitott, akkor az osztályközök száma eggyel több, mint a beírandó felső határok.
Az osztályközök bevitelére az osztályközök felső határa (Felső oszlop), míg a gyakoriságok bevitelére
az fi oszlopa szolgál a sárga mezőben. Ha ún. nyitott osztályos a gyakorisági sorunk, akkor az xa és
xf sárga mezőbe beírhatjuk az általunk választott alsó és felső osztályköz határt. Amennyiben az említett
sárga cellákat nem töltjük ki, a program mechanikusan elvégzi az osztályközepek számítását. A kiinduló
adatbázisunk tartalmazhatja az értékösszeg-sort is (si oszlop), ebben az esetben az adatainkat a sárga cellákban
rögzíthetjük és így a további számítások a tényleges értékösszegekből történnek. Ha a tényleges
értékösszegek nem ismeretesek, akkor a program az osztályközepek segítségével becsült értékösszegeket
számít.
A 3. munkalapon ugyanazok az elemzési eredmények jelennek meg, mint az 1. és 2. munkalapon. Részletesebb
magyarázatot csak a koncentráció elemzése igényel. A koncentrációs tábla adatai alapján összehasonlíthatók
a kumulált relatív gyakoriságok a kumulált relatív értékösszegekkel. Ezen adatok alapján a
program megrajzolja a Lorenz-görbét és közli a kiszámított Gini-mutató értékét.
Az Excel felhasználásával meghatározhatjuk a Lorenz-görbe és az átló által bezárt területet (A) úgy is,
hogy meghatározzuk a Lorenz-görbén kívüli terület nagyságát (B), felhasználva azt, hogy a trapéz területe:
(a + b)h
T=
2
A trapéz két alapját a-val és b-vel, magasságát h-val jelöltük. Összegezzük a területek nagyságát, ami az
alábbi ábrában a trapéz területe. A B terület ismeretében a Lorenz-görbe: (A=½-B) a Gini mutató pedig
(A/2)
36