Dimensiuni ale limbajului n context carceral

ajzoltak a szexualitás meg a test köré, hanem a hatalom meg a gyönyör örök spiráljait.” 1 Az emlékirat
vallomásosságának kettőssége kimutatható azokban az esetekben, amikor az orvostudomány megpróbálja
racionalizálni és beszédre bírni a nemi devianciákat: „Ezúttal nem csupán az orvost kell látnia bennem,
jegyezte meg ekkor, hanem a gyóntatót is. »Nemcsak arra van szükségem, hogy lássak, hanem arra is , hogy
mindent tudjak. Súlyos pillanat ez önre nézve, talán nincs is tisztában vele egészen.«”[kiemelés tőlem N.
Z.](69.) Az önmagunkkal való törődés etikai gyakorlata azonban nem szűnik éreztetni hatását és megteremti
azt az agonizmust, amely Foucault szerint a hatalom és „alárendeltje” közti viszony alapvető feltétele.
Herculine tehát az orvos szavaira eképpen válaszol: „Nem tetszett nekem, hogy önhatalmúlag avatkozik be a
legdrágább titkaimba, és kevéssé megfontolt kifejezésekkel válaszoltam bizonyos kérdéseire, amelyeket
sértőnek éreztem.”(69.) Látható tehát, hogy a hermafrodita olyan beszédrögítő mechanizmusok impulzusaira
válaszol, amelyek „diszkurzív lézetésre” kényszerítik szexualitását és nemi devianciáját.
Az emlékirat vége fele pedig az önrendelkezését hangsúlyozó szubjektum egyre inkább külső hatalmi
viszonyok által meghatározott szubejektivációs magatartásba csap át: „Ha bekövetkezik a napja, néhány orvos
majd hírverést csap porhüvelyem körül, eljönnek, hogy elhalt szerveimet szétszedjék, s a tudomány egy újabb
zugát ezáltal bevilágítsák, elemzik majd az egyetlen lényben felhalmozódó összes rejtélyes szenvedést.”(91.)
A biohatalom által véghezvitt szabályozás tehát új testek, új szubjektumok létrehozása érdekében „épül be” a
test szövetébe. Az emlékiratban érdekes módon a lelkipásztori hatalom mutatja a legtöbb toleranciát, annak
ellenére, hogy Herculine mint apácanövendék és tanítónő voltaképpen ezen intézmény elkötelezett tagjaként
tevékenykedett: „Másnap elmentem a püspökségre. A Monsigneur várt rám. Találkoztam a doktorral,
mondotta, és mindent tudok. »Érett megfontolás után most halgassa meg, mit határoztam. Oldja meg minél
hamarabb a helyetesítést, és térjen vissza ide, azután fogjuk megfontolandani, mi módon keresünk új helyet
magának a társadalomban.«”(71.) A 19. században a nemi devianciákat mint a szabályozott társadalmi
cselekedeteket sértő magatartásformákat, vagy a természeten tett erőszakot már nem a test közvetlen
megfenyítésével próbálták szabályozni, hanem sokkal kifinomultabb gyakorlatokkal. A hermafroditák
esetében ezt az anyakönyvezetés intézménye a legelemibb identitásjelölővel, a név megváltoztatásával érte el:
„Tehát megtörtént a dolog. Nevem révén ezentúl az emberiségnek azon feléhez tartoztam, amelyiket
erősebbik nemnek hívnak.”(79.)
Az a fajta Én-technika, amelyet a hermaphrodita írásmódja produkál megakad egyfajta
határhelyzetben, az identitásképzés mint az énazonosság rögzítésének igénye differenciálttá válik és egy
állandó liminális állapot megszüntethetetlen jelenlétét eredményezi. A történetben a biológiai átalakulását
elszenvedő szubjektum morfológiailag, tehát a testi felépítés szempontjából kategorizálhatatlanná,
semlegessé, illetve ha a fizikailag nem is de strukturálisan láthatalanná válik. 1 Vidéki tanítónőként indulva
egy kis ideig cselédlány, a későbbiekben egy vasúti állomás munkatársa, végül pedig egy hajó inasa lesz. A
1 Michel Foucault: A szexualitás története. A tudás akarása.Atlantisz, Bp., 1996. 49.