Dimensiuni ale limbajului n context carceral

A szent látnoki képességeit bizonyító csodák
A csodák több szempontból osztályozhatók (pl. az adott szent életszakaszait figyelve, tartalmiságukra
összpontosítva, stb.) Ezúttal a második csoportosítási lehetőség egyetlen egységének néhány történetére térek
ki a dolgozat kereteire való tekintettel.
A látnok kifejezés több helyütt is megjelenik a Bibliában különböző alakokban (Chozeh: 2 Sám 24,11;
ro’eh: 1Sám 9,9.11.18.19). Mindkét esetben a prófétaság jelensége kerül előtérbe, ennek vizionárius jellege. 1
A vizionárius jelleghez társul a hírnök, szóvívő, beszélő jelentésegyüttes. Erre utalnak a görög profetész,
valamint a héber nabi kifejezések. 2 Ennek értelmében a látomás nem lehet öncélú. A látnoknak a
kommunikáció vagy a gesztusok révén közölnie kell a környezetével ezeket a rejtett, titkos gondolatokat. A
Mindenhatóra figyelő kiválasztott, szent effajta aktivitása révén megszünteti a kronologikus jelleget:
állandóan előrejelez valamit. Az előrejelzések külön eseményjelleget is ölthetnek, ami tartalmiságukat illeti,
vagy akár egy különálló mozzanatra hívják fel a figyelmet. Ezek többnyire a szent tevékenységére
összpontosítanak. E megnyilvánulás során lép felszínre a kiemelt szereplő elhivatottsága.
Tartalmukat, irányultságukat tekintve e csodajeleneteket is több csoportra lehet osztani. Egyik
csoportba sorolhatók azok a történetek, amelyek révén a szent kijelentései meghatározzák a környezet életét
annak további folyását illetően. Ez a csoport is tovább kategorizálható olyan értelemben, hogy az adott
környezetet miként alakítja a befogadott látomás. Így elkülöníthetők olyan csodatörténetek, amelyek részben
keverednek az adott szent irgalmasságra törekvő, illetve a környezet részéről ugyanezt kiváltó magatartásával.
Emellett előtérbe kerülnek olyan csodaleírások, amelyekben a vizionárius jelleg mellé figyelmeztetés társul,
valamint olyanok is, melyekben a környezet aktívan részt vesz a narráció alakulásában. A másik csoport
esetén a történetek az elbeszélő alanyra, a szentre fókuszálnak. Ezúttal a második csoporthoz tartozó
történeteket vizsgálom behatóbban arra való tekintettel, hogy e történetek az általam választott mindhárom
legendában megjelennek.
Ezúttal is elkülöníthető néhány alcsoport. Ide tartoznak a szent halálát megjelenítő látomások. Szent
Erzsébet legendájában e történetek két esetben mondhatni lírai jelleget öltenek a bennük szereplő motívumok
(pl. kismadár éneke, mennyei seregek éneke, a szent éneke), valamint a környezet vonatkozásában. Az egyik
esetben a már vázolt motívumok sorrendjét is figyelve a szent dúdolása egy kismadár énekét követte (,,…a fal
és köztem egy kismadár énekelt kedvesen. Az ő édes éneke engem is éneklésre indított.”) 1 A másik esetben
,,ajka nem mozgott, mégis hallották, hogy édes dallamot dúdolt”, 2 sőt ,,egyetlen hívő sem kételkedett abban,
hogy az ő távozására váró mennyei seregek édes és lágy énekét hallotta, s velük együtt édesen zengte az Úr
istenkereső lelkülete); az ideális helyszín leszögezése (általában a kolostorok világa, a szent sírhelye, stb.). Mindezek mellett
hangsúlyossá válik az ereklyeközpontúság. Uo., 10 – 11.
1
RÓZSA Huba, Ószövetségi bevezető, Gyulafehérvár, 1996, 109.
2
Uo., 109.
1
APOLDA, i.m. , 75.
2
Uo., 77.