Dimensiuni ale limbajului n context carceral

szubjektum társadalmi mozgástére ez esetben oly mértékben kitágul, hogy a rözítettség helyett az állandóan
fölbukkanó identitáslehetőségek mérlegelése lesz mérvadó. Az írás etikai vonatkozása ebben az esetben
kapcsolatba hozható az írás antropológiai meghatározottságával, amelyben a szubjektum határhelyzete egy
mindig újratermelődő „rites de passage”-ként is elgondolható. Victor Turner szerint ez egy olyan állapot
amely a rögzített kulturális és társadalmi topográfiában átmeneti jellegéből fakadóan egyben
felismerhetetlenné és láthatatlanná is válik. 2 A hermafrodita teste tehát mint „átmeneti entitás” a társadalmi
strukturáltság rögzített, szabályozott topográfiája helyett „liminális fázisok” egész sorozatában nyilvánul meg.
Ahogyan a szexuális viselkedésének különböző formái, a társadalmi mozgástérben való tájékozódása is olyan
próbatételek (l'épreuve) lehetőségeit teremti meg, amelyek hozzájárulnak az önmagaság konstitúciójához. A
korábbiakhoz képest azonban ez a fajta önkonstitúció már nem a hatalom által gyakorolt individualizáló
technikákkal szembeni „politikai” ellenhatásként lép fel, hanem próbatételként. 3 Természetesen ahhoz, hogy
ez bekövetkezzék a korábbi individualizáló technikák meg kellett történjenek, hiszen ezek semlegesítik és
teszik kategorizálhatatlanná a hermafroditát, ezzel teremtve meg azt a társadalmi mozgásteret, amelyben
lehetővé válik az önmagunkon végzett munka. Az öngyilkosság etikai meghatározottsága sem a morálisan
megítélendő szubjektumot állítja elénk, hanem ez is egyfajta próbatételként működik mindazok ellenére, hogy
az önmegteremtés gesztusa ez esetben mint az önmagunkról való lemondás tétjével jár együtt: „Miféle
különös vakság miatt tartottam ki a végsőkig ebben az elképesztő szerepben? Képtelen vagyok
megmagyarázni magamnak. Talán az ismeretlenre szomjaztam, hiszen ez olyan jellemző az emberre.”(100.)
Herculine Barbin emlékiratában tehát nem csak a társadalmi struktúrák ellentmondásairól van szó,
hanem alapvetően az esszenciálisan strukturálatlanról. A liminális szubjektum strukturális „láthatalansága”
azonban kettős ellentmodásosságot hordoz magában: a már nem meghatározottét és a még nem
meghatározottét. Ebből adódóan az Ugyanaz és a Más megkülönbötetésén alapuló kategorizációk érvényüket
vesztik, hiszen teste semlegességének köszönhetően a hermafrodita olyan „átmeneti rítusok” alanyává válik,
amelyek a heterotópiák nyugtalanító alternatíváit, mint az önkonstitúció elképzelt és „rögzített”
identitásgyakorlatának lehetőségét állandó kimozdításokban, az újonnan szerzett tapasztalatok
értelmezhetőségében artikulálják. Az Én-elbeszélést ebből a szempontból sem tekinthetjük egy utólagos
műfaji strukturáltság által meghatározottnak, hanem számolnunk kell azokkal a szubjektum- pozíciókkal, a
megszólalás azon módozataival, amelyek különböző írásgyakorlatok és önazonosságok differenciálhatóságát
eredményezhetik.
Bibliográfia
Benda Hofmeyr: The Power Not To Be (What Whe Are): The Politics and Ethics of Self-creation in Foucault. In Journal of Moral
Phylosophy. 2006/3. 215-230
1
Laure Murat, The Invention of the Neuter. In Diogenes 2005/52. 62-72.
2
Victor Turner, Betwixt and Between. The Liminal Priod in Rites de Passage. In The Forest of Symbols. Cornell University Press.
Ithaca and London. 1967.92- 109.
3
Berszán István: A próbatétel mint az önmagaság kutataásbeli technikája. = Terepkönyv. Koinónia, Kolozsvár, 2007. 160-163.