A magyar ember

Ősi magyar népi hangszerek eredete és párhuzamaiAz énekes zene mellett fontos megvizsgálni, hogy milyen kapcsolat van az európai és ázsiai,illetve a keleti népek és a magyar nép által használt hangszerek között. Az európai zenekultúralegtöbb hangszerének ázsiai eredetét az magyarázza, hogy a régi keleti kultúrákmessze magasabb színvonalon álltak, mint a korabeli nyugat-európaiak. Az ázsiai hangszerekEurópába jutását a tudomány „arab közvetítéssel” hozza kapcsolatba, holott az arabok európaimegjelenése viszonylag kései (Kr.u. 711 táji), a „keleti” hangszerek jelentős része ekkor márrégen Európában van. Jóval előttük az ázsiai nagyállattartó lovas népek hozták magukkal ehangszereket. A magyarság zeneszerszámainak zömét őseink „hozták magukkal” és nem„vették át”. A magyarság nagy hangszer-arzenállal rendelkezett. A keleti népek gyakrancserélgetnek egymással hangszereket, így nehéz bizonyítani, hogy melyik előzte meg amásikat. Régészeti leletekre sem támaszkodhatunk, hiszen a hangszerek jelentős része porladóanyagból készült és az évezredek során megsemmisült. Nagy segítséget jelentenek az eddigkellően fel nem használt néprajzi analógiák. A magyar ember zeneileg igen tehetséges. Hogymégsem ismeri eléggé a világ a magyar népzenét, annak hagyományokban gyökerező etnikaiokai vannak. Európában a zenélés nem tartozott mindig a „tisztességes” foglalkozások közé.Arisztotelésznél olvassuk: „Szabad emberhez méltatlan a zenélés... Férfinek nem illik ilyesmittenni, hacsak nem részeg vagy tréfál”. Európában, akik foglalkozásszerűen zenéltek, azok atársadalom perifériájáról kerültek ki, Belső-Ázsiában és Kínában viszont a zenélés azelőkelők kiváltsága volt.- I. Hangkeltő hangszerek közül az elsők azok, amelyeken maga a hangszer teste a hangforrás(fa, fém, üveg, kő stb.).A doromb (dorombér, dorog vagy dongó) patkó alakú bambusz- vagy vaskeretből és vékonyrugóból áll, a játszó fogai között tartja és a rugó szabad végeit ujjával pengeti, miközbenhalkan dudorászik. A rugó rezgésének és a szájüreg rezonanciájának következtében a dallamfelhangjai is megszólalnak, ami sajátosan távoli, melankolikus hatást eredményez. E hangszereredete Közép- és Belső-Ázsiába, a pusztai népekhez vezet; az Európába érkező lovas népekhozták magukkal.A kolomp eredete a pusztai népek állattartó pásztorkultúrájában keresendő; hangjuk kiválasztásamindig zenei igény szerint történt. Kezdetben a házat védte a gonosz szellemektől, azállatok nyakába akasztva a könnyebb megtalálása mellett ekkor is gonosz-védő szerepe volt.A csörgő lazán összekapcsolt vagy edényhez kötött részei rázás segítségével szólalnak meg.Kozmopolita hangszer, mindenütt használták.A kereplők (kalapácsos, bordás, szekrényes és szélkereplő) őse a zúgófa vagy „üvöltő bika”.Az ősi népek őseik hangját vélték felfedezni benne.A láncosbot az ősi belső-ázsiai hitvilággal kapcsolatos és eszköze volt a kántálásnak és aregölésnek.A harangféle hangkeltő eszközök hangja keleten a házat védte a gonosz szellemi erőktől.A pergő belsejében egy kis fémdarab („mag”) található, amely, ha a pergő mozgásban van,belül szabadon gurul és a belső falnak ütődve igen kellemes csilingelő hangot ad. Avar éshonfoglaló magyar sírokban egyaránt előfordul. Vadászmadarak lábára és lószerszámokraakasztva egyaránt használják.- II. Ütő- és ritmushangszerek közül elsőnek a dobokat kell megemlíteni, ahol a hangforrás arezgő hártya. A dobok elődje a csónakszerűen kivájt fatörzs, amelyet üregével lefelé helyez-98