A magyar ember

- A parlagi lúd vagy házilúd őse a nyárilúd (Anser anser), amely mintegy 5-6 ezer éveháziállat. Kozmopolita állat; Ázsiában éppúgy ismerték, mint az ősi Egyiptomban vagy aRómai Birodalomban. Az ősi Kínában és Belső-Ázsiában a kínai hattyúlúd vagy búbos lúd(Anser cignoides) régtől ismert, őshazája Mongólia és az Altaj vidéke. Gazdasági jelentőségenem elsőrendű. Magyarországi múltját nem ismerjük. Már a X-XI. századtól vannak okleveleinkarról, hogy a ludak után egyházi tizedeket kellett fizetni. A magyar lúd a Kárpát-medenceéghajlatához adaptálódott; súlya 4,5 kg körüli, tavasszal 15-20 tojást rak. Tolla évente kétháromszortéphető, többnyire fehér változatát tenyésztik. Újabban kitenyésztett változata alandesi lúd és a rajnai lúd.- A házikacsa tulajdonképpen a tőkés réce (Anas plathyrynchos) háziasított formája. Kínaikései nemesített formája a pekingi réce. Szintén kozmopolita állat a Kárpát-medencében isrégtől őshonos és arra is élt, amerről vagy amerre őseink jártak. Őseink feltehetően atőkésréce (tőkésruca) tojásaiból keltették ki és szelídítették otthoni példányaikat.- A házigalamb háziasítása Közép-Ázsiában – mások szerint Kisázsiában – kezdődöttmintegy 5000 évvel ezelőtt; itt a szirti galamb és a koronás galamb vált háziállattá. A galambháziasításában jelentős szerepet játszott, hogy a pusztai népek a madarakat szent és áldozatiállatoknak tartották; tisztelték és szerették azokat. Előbb lett a galamb áldozati állat, mintsemgazdasági haszonállat. A házigalamb őse a szirti galamb (Columba livia). Eleinte húsáérttenyésztették, majd postagalambként használták. Közép-ázsiai származású a magyar fodrosgalamb,amely magyar közvetítéssel honosodott meg szerte Európában. A magyar pávagalamblegyezőszerűen kiterjesztett szárnyaival igen impozáns állat. A budapesti rövid csőrű,gólyás keringő Iránból (Perzsiából) került az országba. Honfoglalóink olyan területeken éltekés vonultak át, ahol ismerték a galambokat; hogy hoztak-e magukkal vagy itt a Kárpát-medenceifajokat nemesítették tovább, arra nincs adatunk. Sok „magyar fajtát” ismerünk, ezekettöbben tartják és nemesítik (pl. Kuha László Zebegényben).140