A magyar ember

A „lovas kultúráról”. A lovas alakja a belső-ázsiai életforma fő szimbólumává vált. A ló alegfőbb közlekedési eszköz és a hadsereg alapja. A nagyállat- és lótartásra két követelménye:a legelő és a víz. Ezeknek megszerzésére a közösségek egy részének helyváltoztatásra voltszüksége. E a „vándorlás” nem kóborlás volt, hanem meghatározott irányba és rendben történt.A belső-ázsiai legelők terméketlenebbek voltak, mint az európaiak, ezért nagyobb távolságokatkellett megtenniük. Az állatok rideg, vagy „szilaj” tartása azt jelentette, hogy a legelőállatokat télen sem hajtották házakba; azok karámokban tartózkodtak; néhány szélsőségesenhideg napot kivéve élelmük egy részét a hó alól kaparták ki. Mikor a sztyepvidék törzseit egyerős törzs nagyobb politikai egységbe tömörítette, gyakran jöttek létre birodalmak, melyeksok ponton már az államiság jegyeit viselték magukon. Ezeknek a nagy politikai államalakulatoknakaz igazgatása fejlett intézményrendszert és írásbeliséget követelt. Béke időbena lovasnépek gazdasága látszólag semmit sem fejlődött évezredek óta; nyugat számára ahunok, a türkök, az avarok vagy a magyarok sokszor csak nevükben különböztek egymástól.132