A magyar ember

A honfoglalás és a magyarság megítéléseNemzeti („hagyományos”) megítélésMonarchikus és marxista szemléletű „történészek” a honfoglalást „hazátlan és nincstelenfinnugor tömegeknek a Kárpát-medencébe kényszerült hordáinak” ítélik meg, holott krónikásainksem a besenyők előli futásról, sem a bolgár vereségről nem tudnak semmit. Ha mindenúgy történt volna, ahogyan e „történészek” állítják, vajon hogyan tudta volna a 894-895-bentönkrevert magyarság öt éven belül teljesen hatalma és uralma alá vonni az egész Kárpátmedencét,sőt közben tönkreverni Szvatoplukot, majd Észak-Itáliában, Brentánál Berengárkirály nagy seregét, s ezt követően egy félévszázadon át gyakorlatilag egész Európa legfőbberejeként működni? – kérdi Bakay Kornél. Ugyanő így folytatja: „Százhatvan esztendeje mástsem teszünk, mint ostorozzuk magunkat. Csak azt ismerjük el tudományosnak, amelybendicső múltunknak nyoma sincs. Csak a vogul-osztják rokonság éltethető, csak a nyugati azértékes, a kultúrateremtő, és csakis azért maradtunk meg, mert „beilleszkedtünk Európába” ésbefogadtuk az idegeneket”.Vajda János (1896) írta, hogy „nemzetünknek a világon csak lelkes bámulói vagy engesztelhetetlenellenségei, acsarkodó irigyei vannak, akik még álmaikban is fogukat csikorgatják, haránk gondolnak. Bántja őket, hogy ily kisszámú nép birtokosa a Föld legáldottabb területének,izgatja őket számbeli csekélységünk, és bizakodnak tízszeres, hússzoros túlerejükben, hogyvégre sikerül bennünket leigázni. Csupán az, hogy élünk, tekintve a számbeli arányokat,szinte nagyobb dicsőség, mint a szám szerint tízszer nagyobb népek világuralma”. „A honfoglalásgondosan tervezett, mintaszerűen végrehajtott, ideológiailag indokolt cselekvés volt.Ilyen cselekvésre csak a jól szervezett, egyakaratú, magas-műveltségű társadalom képes”(Nemeskürty István). „Büszkék lehetünk arra, hogy Marcus Aurélius római császár óta Árpádvolt az első, aki a Kárpát-medence természetes egységét és birtoklásának következményeitfelismerte, s erre vetette meg az 1100 éves keresztény magyar államiság alapjait” (MagyarKálmán).Irányított („tudatos”) elferdítések„A magyarság pánikszerű menekülése Etelközből és minden tervszerűséget nélkülözőfelbukkanásuk a Kárpát-medencében a múltunk dicsőségét előszeretettel tépázó 1949 utánitörténetírásban vált vezérszólammá.” – olvassuk Nemeskürty Istvánnál. Ez a nagy fordulat ahonfoglalás jelentőségének utólagos értékelésében Trianon után következett be. A XIX. századvégének és a XX. század elejének magyar tudósai az igazság megismerésének igényévelhántották le könyörtelenül a mondák költői burkát; Trianon után azonban, a világ bennünketgyalázó kórusának hangzavarában, megalázottságunk és jelentéktelenné töpörödöttségünktudatában önkínzó módon száműztük önmagunkat a tervszerűen államot alakító népekköréből, s maradtunk ellenség-űzte kis horda, mely pihegve húzódott meg a Kárpátok hegykoszorújánakvédelmében, majd erőre kapva, nekiesett a „művelt nyugat” (mely pedig nemkevésbé volt barbár, véres és szörnyű, mint a honfoglaló magyarok világa) országainak, hogykirabolja azt (Nemeskürty István gondolatai).50