A magyar ember

A hunok kultúrájáról- A hunok nyelve. Ha a sinológusok valaha is a magyar őstörténettel foglalkoztak volna,messzemenő szakmai következtetéseket vonhattak volna le abból, hogyan „ment át” egy Kínaszomszédságában élő néphez az a sok, a kínai nyelvben még ma is előforduló szó, amely a magyarnyelvben is megvan. A hsziungnúk nyelve ugyan török volt, de nagy kínai szókinccselrendelkeztek (nű=nő, ma-ma=mama, papa=papa, lian=lány, kou=kutya, mao=macska,csi=csirke, ge=galamb, mi-feng=méh, luó=ló, pej=pej, sün=sün, pu-li=puli, sha-mang=sámánstb.) Priszkosz rhétortól tudjuk, hogy Attila tudott „gót” nyelven, Aetius barátjával latinul, abizánciakkal görögül beszélt övéihez, pedig (az óbolgárral és a mongolra emlékeztető)„török” nyelven szólt. Az Attila udvarában levő személyek neveinek mind török jelentése van(Mundzsuk=„gyöngy, ékszer”, Öktar=„erős, hatalmas”, Ajbárs=„holdpárduc”, Arqan=„tiszta,szép”, Hernek=hősember”, Dengi(t)zik=„tengerhez hasonló”, Qaráton=„fekete ruhás”,Bársig=„párduchoz hasonló”, Kürsig=„derekas, nemes”, Eskam=„nagy pap”, Qilqil=„szilárdjellemű”, Ésle=„a nagy öreg”, Verik=„erős”, Blide=„bölcs uralkodó”. Mindebből egyértelműenmegállapítható, hogy a fejedelmi nemzetségek tagjai török nevet viseltek, tehát a hunok,illetve a hunok vezető részének nyelve – amellett, hogy a hun törzsszövetség tagjai közültöbben szaka típusú kelet-iráni nyelvet is beszéltek, – török volt, de a hun törzsszövetségkeretében voltak, akik más iráni és altaji nyelveket beszéltek. A hsziungnúk török nyelvéveljelenleg a pekingi török-kínai nyelv kutatásával foglalkozó intézetben foglalkoznak, amelynekvezetője Chen Zongshen professzor.- A hunok vallása. A hunok legfőbb istene az Ég istene, a tengri chan (Tengrikán) volt, a többiisten-szerű lényt – a Napot, a Holdat, a Tűzet, a Vizet és a szent fákat – csak „tisztelték”; ezekalávetett szerepet játszottak vallási életükben. Tulajdonképpen egyistenhívők voltak, ahogyanminden sztyepi nép az. A tengri chan fia a mindenkori főkirály a tanhu. Hitük szerint a ló azég állata, a szarvas pedig a Napé. Hitéletükben fontos szerepet játszottak az ősök, akiket aföldi életben állatok testesítettek meg. Ősi hitük mellett Világosító Szent Gergely írta, hogy „aIV. században a hunok közül sokan tanulják a keresztény vallás tanait...” A hunok között aKr. utáni V. század elején jelentős keresztény hittérítő munkát végzett Nicetas remesiani,Theotimus tomi püspök és Aranyszájú Szent János. Szent Jeromos 407-ben írta, hogy „ahunok is énekelnek zsoltárokat és a keresztény hit erősen terjed Skythiában”. Zakariás rhétorírja, hogy „a keresztény hittérítők 523 táján hun nyelvre lefordított iratokat adtak ki, sőt ahunok közül sokan megkeresztelkedtek”. Maga Attila is, – mint a legtöbb belső-ázsiaiuralkodó – eltűrte, sőt támogatta a különböző ideológiákat és vallásokat.- A hunok halottkultusza, mint minden nagyállattartó lovas népnél rendkívül jelentős. Ahalottakat többnyire koporsóba helyezik, sírjaikba sok használati tárgyat – fegyvereit, ruháités ékszereit helyezik útravalóul. A halott szemét –, ha az életben is szemüveget használt –„halotti szemüveggel” látják el és az előkelők az eltávozott özvegyeit is vele temetik a sírba.A halott fölé földből to-lót – halmot – hordanak. Igen gazdag hun sírok Noin Ulából (NojonUul-ból) kerültek elő, ahol a régészek sajátos nemezszőnyegeket, selymeket, gyapjúszövetet,tükröt, nefrit-ékszert, lakkcsészéket, öntöttvas edényeket, csengőket, fegyvereket, lószerszámokat,kanalakat és földművességükre utaló eszközöket és az intenzív földművességre utalógabonát (búzát, árpát és kölest) találtak. Az ordoszi Ahluhajdeng-i (Aluceideng-i) Kr. előttiIV-III. századból való fejedelmi sírban a Magyar Szent Koronához igen hasonló kör- éskeresztpántos koponyát találtak, amelynek tetején a „behit kusi” – a „boldogság madara” volt;ilyen fejdíszt a belső-ázsiai hun fejedelmek viseltek. Hun sírból – a Kr.utáni II. századbólszármazik a világ első zabla- és kengyel-lelete. Művészi kifejezéseikben az absztrakció fontos27