A magyar ember

megkezdhettek tervezett felfedező-útjaikat Nyugat-Európa felé. Ez a honfoglalás utáninégy év a végleges berendezkedéssel telt el. Árpád békét kötött az ország északi részén levőmorvák maradékaival „igen biztos békét kötöttek” (Kézai Simon) az oroszokkal, sőt azoroszok közül sokan a magyarokkal tartottak (Anonymus). A félmilliónyi honfoglaló magyarrövid idő alatt magába olvasztotta az itt talált kis számú szláv, esetleg bolgár lakosságot. Azitt maradt hunok és avarok utódaival békében éltek, az ország szélein pedig gyepűrendszertalakítottak ki az esetleges támadások ellen. A gyepűrendszer határőreinek kizárólag megbízhatómagyarokat és a magyarokkal rokon törzseket; az oroszokkal, a szlovákokkal és azosztrák őrgrófsággal szemben besenyőket, jászokat és székelyeket állítottak. A magyarság aX. század folyamán is megőrizte az egykorú nyugat népeitől lényegében elütő életformáját,sokáig még nagyállattartó lovas nép maradt anélkül azonban, hogy ennek az életmódnakelőfeltételei a régi értelemben adva lettek volna.Az ország meghódításának befejeztével a Tisza és a Maros találkozásának tájékán, egy tóvászélesedő folyamág melletti erdőben feltehetően 895 május végén Árpád országgyűlést tartott,ahol „a vezér és nemesei elrendezték az országnak minden szokástörvényét meg valamennyijogát is, hogy miképpen szolgáljanak a vezérnek meg főembereinek, vagy miképpen tegyenekigazságot bárminő elkövetett vétkekért. Egyszersmind a vezér, vele jött nemeseinek, különbözőhelységeket adományozott összes lakosságukkal együtt. Azt a helyet, ahol mindezt elrendezték,a magyarok a maguk nyelvén Szerinek nevezték el, mert ott ejtették szerét az országegész dolgának” (Anonymus). Ez ma Pusztaszer. A Dunántúl elfoglalása és a morváknak aKisalföldről és a Vág-völgyéből való kiszorítása (Nagy-Morvaország 902-ben szűnt meg)után 900-ra az egész Kárpát-medence magyar kézre került, ezért ezt az időt tarthatjuk ahonfoglalás befejező évének; eddig tart a magyar őstörténet és ekkor kezdődik amagyarság történelme.- A „kettős honfoglalásról”. A honfoglalással, illetve a Kárpát-medence visszafoglalásávalkapcsolatban az utóbbi évtizedekben egyre többet hallani László Gyula ún. „kettős honfoglalásáról”.Az eszme nem új, azt már régebbi szerzők – így Nagy Géza 1896-ban – leírta, csaka második világháború utáni időkben, amikor teljesen eltorzult magyar őstörténetet tanítottak,44