A magyar ember

Az ősmagyarok hitvilágaAz ősmagyarok vallása, a kereszténység előtti hitvilága nagyrészt ismeretlen, csak egységetnem alkotó mozaikokban maradt fenn. Az ősi belső-ázsiai vallási világkép a magyar népmentalitásában még ma is ott él, töredékei megtalálhatók a néphit, a népmese és a népszokásokkörében. Maga a „mitológia” szó eredeti jelentése „titkos beszéd” volt, olyan dolgokravonatkozott, amelyeket az ember nem tudott kifejezni. Származtatott jelentése „hitrege”,amely a hajdanvolt hitvilágába enged bepillantani; az Isten, az ember, a lét kérdéseire keresmagyarázatot. Soha nem légből kapott dolgok ezek, hanem egy titokzatos ismeretanyag,amelyet beláthatatlan időkön keresztül a generációk egymásnak adtak át. A rokonnépeknélvaló analógiák kutatása azért olyan fontos, mert a mitológia olyan, mint egy nyelv, melynekhasonlósága minden különbözősége ellenére is rokon eredetre mutat. Őseink hitvilágába némibepillantást engednek a régészeti feltárások, a korabeli auktorok és a huszonnegyedik óra utánitt-ott fennmaradt hiedelem-töredékek, de ősi, immár elveszett csodálatos vallásunk és hitvilágunkegészét már senki sem tudja rekonstruálni, megismerni. Csak mozaikokból következtethetünkarra, ami elveszett, de ma is ott él a magyar nép mentalitásában és a legfelsőlényhez való sajátos viszonyában. Úgy szokták mondani, hogy „mi magyarul vagyunkkeresztények”.Az ősmagyarok vallásárólFelvetődik a kérdés, hogy miért nem maradtak fenn ősi magyar istennevek? Azért, mertilyenek soha nem voltak. A magyarok ősei egyistenhívők voltak, egy Istent imádtak, avilágegyetem teremtőjét, vagy ahogyan azt Anonymus nevezi: „a mindenek Urát”. Egyedülhozzá fohászkodtak és csak neki mutattak be áldozatokat. Theophylaktosznál ezt olvassuk: „Aturkok (magyarok) csupán azt imádják és nevezik Istennek, aki a világmindenségetteremtette”. Ibn Fadlan pedig azt írja, hogy „a magyarok az égben lakozó Istent mindeneknélfeljebbvalónak tartják”. Ugyancsak Anonymusnál olvassuk, hogy „Árpád vezér, akinek amindenség Istene volt a vezetője...Tas, Szabolcs és Tétény látták, hogy az Isten győzelmetadott nekik... az isteni kegyelem volt velük”. Kézai Simonnál írta le, hogy hadbahíváskor„Isten és a magyar nép szava” szólt a kikiáltók hangján. A Lehel-mondában pedig azt találjuk,hogy „Mi a nagy Isten bosszúja vagyunk”. A Képes Krónika, a Budai Krónika és ThuróczyJános krónikája a magyar honfoglalást így kezdi: „Árpád a mindenható Isten kegyelmétkérte...” A kereszt jelét ott találjuk a honfoglaláskori bezdédi tarsolylemezen, a honfoglaláskorinők nyakában bizánci kereszt formájában és a szabadkai magyar temetőből származóöv csatján áldást osztó aggastyán alakjában. Őseink akár közép-ázsiai, akár későbbi, főlegkaukázusi tartózkodási helyén megismerkedtek a kereszténységgel, hiszen kaukázusi szomszédjuk,az örmények 285-ben vették fel a kereszténységet; püspökeik az onogurok között istérítettek. Prümwart püspök 926 táján Sankt Gallenben, Szent Wikbert pedig 954-ben akalandozó magyarok között térített. A Cyrill és Metód-legendákban 860-ban a magyarok akeresztény vallás ismeretéről tettek tanúságot. A történeti források feljegyezték, hogy 945-948táján Bulcsú és Tormás (Termacsu), majd 953-ban Gyula törzsfő Konstantinápolybanmegkeresztelkedett, Ajtony, Géza és István pedig Vidinben vették fel a keresztséget.107