A magyar ember

- A nép-képződés általában nem egyenrangú és zárt törzsek szövetségén alapult, hanem azúgy zajlik le, hogy egy-egy domináns szerepet játszó törzshöz kisebb néprészek és néptöredékekcsatlakoztak. Minél stabilabb egy társadalmi kötelék, annál több idegen etnikai elemetvonz; az uralkodók igyekeznek őket társadalmi kötelékükbe beolvasztani. A magyarságtörténetében a honfoglalás és Árpád vezér szerepe azért egyedülállóan fontos, mert az őuralkodása alatt alakult át a magyarok törzsszövetsége magyar néppé.- A honfoglaló magyarok családalapítási szokásai. Őseink gyermekei elvileg attól a kortólházasodhattak, illetve mehettek férjhez, amely kortól a család tagjai közé számították őket; eza fiúknál 10, a leányoknál 10-12 év körül következett be (Solt fejedelem 13 éves korábannősült meg). A honfoglaló magyarok hétköznapi életéről alig van írott forrásunk, kivéve aházasságkötést és a leánykérést. Erről Ibn Ruszta és Gardézi egyaránt becses sorokat hagytakránk. Leírják, hogy leánykérés alkalmával a leány gazdagságával arányos vételárat fizetnek.Ilyenkor a vőlegény atyja minden értékes holmiját összegyűjti (coboly-, hermelin-, mókusnyestprémet,brokátot, tíz ruhára való bőrt stb.), mindezt szőnyegbe göngyöli és lovára kötözi.Emellett állatot (lovat gyönyörű nyereggel), pénzt és ingóságot ad a leányért, akit ekkorelvisznek a fiú házába. Ezután mennyegzőt és nagy lakodalmat tartanak.A rokon török népek nagycsaládjaiban a házasságnak három formáját ismerik: 1.aleányrablást, amely a magyar eredetmondánkban (amint Hunor és Magor Belár király fiainakszép asszonyaira akadnak és azokat elrabolják) és a néphagyományban is megtalálható („csaka szöktetett lány lesz jó asszony”). Szent István II. törvénykönyvében olvasható, hogy az aférfi, aki a leány szüleinek beleegyezése nélkül a leányukat elrabolja az bűnhődik és a leánytköteles visszaadni.; 2. ennek csökevényeként a színlelt leányrablást, amelynek maradványai amai magyar parasztesküvőknél még megvan; 3. a vételt. Az „eladó leány” és a „vevő legény”(vőlegény) szavunk e vételt őrzi. Ha valaki bekerült egy családba, azt szertartás előzte meg. Aszülőknek való bemutatás, a családba való bevezetés ősi szokás szerint történt; e szertartásonaz semmit sem változtatott, ha a leányt már régtől jól ismerték. Az új asszonynak a házba valóbefogadás a tűzhely körül történt, amely tűzhely szimbolikusan az ősök lakóhelye volt. Ezzela szokással magyarázható a „háztűznézés” szavunk. Bemutatáskor úgy kellett a leányt átemelnia küszöbön, hogy lába ne érintse azt. A szülők ünnepi viseletben várták az új családtagot.Bemutatáskor rigmusok és versek hangoztak el.A szellemi élet- A regősök. Ősköltészetünk az énekmondásban és a regölésben maradt ránk. A regősök eredetilegafféle „rokonságban” álltak a táltosokkal, és orvosok is voltak, akik a bajbajutottakonis segítettek. Krónikáinkból tudjuk, hogy őseink első személyben énekelték a hősi énekekethelyről-helyre járva, mintha velük történt volna meg a nevezetes esemény. Ezekből semmisem maradt fenn, annál inkább a regősénekekből. A napforduló napjaiban elhangzó regősénekeklényegében termékenység-varázslások. A regősök énekeinek tárgya az ősidők és ahadjáratok voltak. Ezeken a hősi énekeken nevelődött az ősmagyarok fiatalsága; ezt hallgattákétkezés közben az egykori harcosok és a harci cselekmények előtt is ezzel bátorították őket. Ajugarok sátraikban esténként ma is mondják őseik történetét és elbeszélő formában felidézikazoknak tetteit. Így történhetett meg az, hogy egy 12 éves jugar fiú e sorok írójának 43generációra visszamenőleg – 641-től kezdve – el tudta mondani családjának történetét.Regőseinknek – akárcsak manapság költőinknek – a népi-nemzeti érzést ébren tartó, serkentőszerepe volt. A regősénekek tárgya az Isten megidézése, a gyógyítás, az ellenséges erőkmegbénítása és a hitregék mellett az új hódítások, a fejedelmek és vezérek dicsőítése éstalálós kérdés-elbeszélések voltak. Régebben a próza is versformájú volt; ez meséinkbenmaradt meg a mának.183