A magyar ember

fenyegették. Morva- és Csehországot a VI. században foglalták el. A VII. század első harmadábanaz avarok meggyengülése következtében települtek a horvátok és a szerbek maihazájukba. Az arab források így emlékeznek meg róluk: „Szőlőkertjeik és szántóföldjeiknincsenek... életmódjuk igen szűkös, nagyon kevéssel beérik...inkább szeretnek szabadabbanmunka nélkül élni, mintsem fáradtság árán bőven pénzre és élelemre szert tenni... alkalmiföldművelésük csak a köles termesztésére szorítkozik”.890 után alakult meg Morvaország, amelynek lakói közül kisebb szórványos és szervezetlencsoportok a Kárpát-medence északnyugati részébe költöztek. Erdélyben Gyulafehérvár lett aszlávok központja, de ők éppúgy, mint a Kárpát-medence többi részébe költözött szlávokbeolvadtak a magyarságba. Jelenlétüket – helynevek alapján – az Alföldön és Erdélybenkimutatni nem lehet. A Kárpát-medence 2056 helységnevéből 102 szláv eredetű, melyeknekjelentős része a szlovénből, az óhorvátból és az óbolgárból vagy azon szlávoktól származik,akiknek területén a magyarok a honfoglalás előtt tartózkodtak vagy átvonultak. A magyaroknaka szlávokkal való kapcsolata a történelem folyamán változó volt. A honfoglaló magyarságés a kelet-európai szlávság két egymás mellett élő etnikai csoportot alkotott; egymáshoz valóviszonyuk semlegesnek mondható. A történelem folyamán a betelepített és a betelepültszlávok az országban otthonra találtak és sokuk magyarrá lett. A magyarságnak a szlávokkalvaló kapcsolata „színt” adott az országnak, de nemzetalakító erővé sohasem vált.- Přibina nyitrai szláv fejedelem fejedelmi székhelye a régebbi történészek szerint Zalaváron(Mosaburgban) volt. A régészeti feltárások azonban ezt nem igazolták, ugyanakkor azausztriai Karinthiában, Klagenfurt közelében Grafeneggtől délre létezik egy Mosaburghelynév. Az osztrák régészek 1959-ben feltárták e Karoling kori palotát és erődítményt, amelyérthetővé teszik írott forrásaink azon kitételét, amely szerint 977-ben I. Ottó a salzburgiérsekségnek ajándékozta Mosaburg birtokait.61