A magyar ember

évben megismerték Dula alán fejedelem két lányát, akiket feleségül vették.” Ezen asszonyoktólszármaznak a hunok és a magyarok valamennyien” – olvassuk Kézai Simon krónikájában.Anonymus szarvasa modernebb, keresztény és európai megfogalmazású; a szarvas Bars vezértegy hegytetőre vezeti, máskor meg Géza és László hercegek előtt jelent meg „az Isten angyalaszarvas képében”. Krónikáinkban megőrződött a népünket új hazába vezető csodálatosszarvasünő – a csodaszarvas alakja, amely keveredett a szkítáktól és a hunoktól való származásemlékével. A csodaszarvas a magyarság legősibb jelképei közé tartozik, bár ez a lényszinte minden ázsiai népnél előfordul. A szarvas megjelenik a mezopotámiai dámszarvasformában a sumeroknál, ott van a Kr. előtti II. évezredben Anatóliában, a Kaszpi-tó délnyugatividékén kialakult Amlas-kultúrában, ismerték a hinduk a Rámájánában, a perzsaKirályok Könyvében a hős Rusztemnél és ott találjuk a hun bronzokon. Magának a mondaváltozatoknakhárom fokozata van; a legősibben szárnyas vagy négylábú ragadozó üldözi amenekülő szarvastehenet, majd felfalja; ilyen jeleneteket láthatunk a hun bronzokon. Amásodik fokozatban megjelenik az ember; az ifjú vadászok által űzött leány szarvassá változikés egyiküknek asszonya lesz – ilyen változatot az ujguroknál találunk. Végül a harmadikfokozat a magyar eredetmondának felel meg: a szarvasünő többé nem célja a vadászatnak,mindössze nyomra és új helyre, hazára vezető. A szarvas-mondák főszereplői mindig ősök ésebben népek, nemzetségek vonulása és származása jelenik meg.EtelközAz „Etelközi Magyarországot” a X. századi arab utazók pontosan leírták. Szerintük Etelközterjedelme 360 000 négyzetkilométer; a Kárpátok, a Fekete-tenger, a Duna, a Volga és a szlávvilág határolja. A Bíborbanszületett Konsztantín császár szerint „a magyarok a kazárokszomszédságából elköltöztek és a Dnyeper, a Dnyeszter, a Bug és a Szeret vidékén telepedtekmeg, amely területet „Etelküzünek” (Folyóköznek) neveztek”. A magyarok e területen folytattákősi földművességüket; „A magyarok országa bővelkedik fákban és vizekben. Földjüknedves, sok szántóföldjük van” – olvassuk Ibn Rusztánál. A magyarok új szállásterületénzömében szláv lakosság élt, akikkel való kapcsolatunkról Ibn Ruszta így ír: „a magyarokhatalma kiterjed mindazon szlávokra, akik közel laknak hozzájuk. Súlyos adókat vetnek kirájuk”. Etelközben a magyarok figyelme nyugat és a Kárpát-medence felé fordult; 852-ben amagyar csapatok a Keleti Frank Birodalom területén jelentek meg, 881-ben pedig már Bécsalá értek. A magyaroknak 45 éves Etelköz-i tartózkodása idején őstörténetünk sok fontoseseménye játszódott le.- A kijevi hadjárat. Ezen esemény Anonymus szerint 884-ben játszódott le. „Álmos vezér ésvitézei elfoglalták az oroszok földjeit és javait elszedve Kijev városát fogták ostrom alá... Azoroszok kérték Álmos vezért, hogy Halics földjét elhagyva, a Havaserdőn túl nyugat feléPannónia földjére vonuljanak, amely előbb Attila király földje volt és dicsérték nekik Pannóniaföldjét, hogy milyen szerfölött jó... Álmos vezér és főemberek elfogadván az oroszoktanácsát, igen biztos békét kötöttek velük”.- A vérszerződés. A honfoglalás előtt döntő esemény történt, s ez formálta végül is egyetlennemzetté a magyar törzseket. A döntő esemény a vérszerződés volt, amelyben „a hét fejedelmiszemély (a hét törzs feje) szabad akarattal és egyetértéssel vezérül és parancsolóul választottamagának, sőt fiai fiainak és azok utódainak a végső nemzedékig Álmost, ügyek fiátés azokat, akik az ő nemzetségéből származnak, majd a fent említett férfiak mindegyikeÁlmos vezérért saját vérét egy edénybe csorgatta és esküjét ezzel szentesítette” (Anonymus 8.fejezet). A vérszerződés belső-ázsiai szokás – a szkítáktól a hunokig és a mongolokig tudunkilyen szerződésekről, – amely a rokon és csatlakozott népeknek mindennél erősebb szövetségénekmegpecsételése. Hérodotosz írja, hogy „a szkíták, amikor szövetséget kötnek, agyag-38