A magyar ember

[VI. század], Propópiosz [490-562?], Malálasz Joánnész [491-578], Theophánész Confessor[760-817], Kedrénosz Georgiosz [XI. század] stb.) hunoknak, illetve szabír hunoknaknevezik, akik már 515 táján a Kaszpi-kapu fölött laknak. Ugyancsak fontos momentum, hogyAl-Tabari leírja, hogy amikor a Kaukázustól délre, Al-Laksz környékén az onogurok és a szabírokaz arabok ellen harcoltak, 50 ezer főre tehető csoport vonult menekülésszerűenészakabbra; ők alapították Dentumagyariát. Utoljára 578-ban esik szó róluk. A kutatók nagyrészeazt írja, hogy a „szabírok eredetét nem ismerjük”, de annyit elfogadnak, hogy a hun népcsaládtagjai voltak. (Mivel eltűnésük [véletlenül] egybeesik a kazárok megjelenésével, sokanindokolatlanul e két népet azonosítják.) Mivel a Bíborbanszületett Konsztantín szerint a magyarokat„nem türköknek, hanem valamilyen oknál fogva szabartoi aszphaloinak („rendíthetetlenszavárdoknak”) nevezték... Amikor a türkök (magyarok) és az akkor kangarnaknevezett besenyők között háború tört ki, a türkök hadserege vereséget szenvedett és két részreszakadt; az egyik rész kelet felé, Perzsia vidékén telepedett le s ezeket a türkök régi nevénmostanáig (Kr.u. 950 tájáig) szabartoi aszphaloi-nak hívják, a másik rész nyugatra ment lakni,az Etelköz nevezetű helyekre...” Ebből a leírásból Bakay Kornél egyértelműen azt a következtetéstvonja le, hogy „a magyarokat szavárdnak, szabírnak nevezték és a szabír-magyarokegyik későbbi szállásterülete nem az Urál vidékén és Nyugat-Szibériában, hanem aFekete-tengerbe ömlő Kubán-folyótól délre, a Kaukázus vidékén volt... Ha a magyarokneve még a X. században is szavárd-szabír volt, akkor a szabírok egy részében ősmagyarokatkell látni. Az ősmagyarság tehát két nagy csoportból jött létre: magyarulbeszélő szabír-hunból és törökül beszélő onogur-türkből”. Amúgy a BíborbanszületettVII. Konsztantín császár leírásából világosan következik, hogy a magyarok egy része aKaukázus előterében maradt – ők a szavárd magyarok, más része, pedig a Kaukázusból (afeltételezett Levédián át) Etelközbe, majd onnan a Kárpát-medencébe költözött. A szabírokhun származása bizonyítja a magyarok hunokkal való rokonságának a tudatát.Az onogurok (ogurok) vagy bolgár-törökökAz ogur (onogur vagy bolgár) az az első biztosan török nyelvű népcsoport, amely az V-X.század között a belső-ázsiai sztyepvidékről Kelet-Európába költözött. Európai megjelenéseelőtt a Szir-darja középső folyásának vidékén, a Kazak-sztyep déli részén lakott, mint a nagytielö törzsszövetség nyugati tagja. (A tielö törzsszövetség történetét egészen a Kr. előtti III.századig tudjuk visszavezetni; korábban tingling és tili néven, a Kr. utáni IV. századtól pedigtielö és kaokü néven szerepeltek).453 – Attila halála – után új népek lettek az eurázsiai sztyep urai: az ogurok. Törzseineknevei: szaragur (saragur, sara ogur), onogur (on ogur), kuturgur (kutur ogur) és uturgur (uturogur). Az „új” népek ott tűntek fel, ahova Attila halála után a hunok egy része visszaköltözött;nyilvánvaló, hogy az új népek Attila hunjai maradékaival keveredtek. 463 táján a szaragur, azurog (ogur) és onogur nép képviselői jelentek meg Bizáncban. Az onogurok (bolgárok) az V-VII. században már a Fekete-tenger északi övezetében éltek és onnan vezették hadjárataikat aBalkánra. 600 körül, amikor a bolgároknak sikerült lerázniuk a kazárok uralmát a Maeotisfölött birodalmat hoztak létre; ez Kovrat halála után szétesett. A kazár birodalom meggyengüléseután előbb a pontusi, majd a bolgárok volgai ága jutott hatalomhoz, másik része délnyugatfelé vándorolt; a mai Bulgária megalapítói a Bulghariosz és Khazarig bolgártestvérpár. A bolgároknak (a „nándoroknak”) a Duna mentére vonulását a 800-as évekretehetjük. Itt kerültek a magyarok a bolgárokkal Kazária után újra kapcsolatba, akiknek egyrésze eltávozott a Kárpát-medencéből, más része ittmaradt és beolvadt a magyarságba.58