A magyar ember

XI. századi Visegrád-Várkert-i ásatásokból került elő. A sudárborsó (Pisum elatius) az előzőhüvelyesek gyomnövénye volt. Hasonló elterjedésű a borsó (Pisum sativum L.), a csicseriborsó(Vicia ervilia), a szegletes lednek (Lathyrus sativus) és a lóbab (Vicia faba). Mindegyikfőzeléknövényt Belső-Ázsiában fogyasztották, de Kárpát-medencei leleteink is vannak belőle.E növények első említései az 1200-as évekből származik.A sárgadinnye (Cucumis melo L.) indiai vagy közép-ázsiai eredetű, hazai megjelenését nemismerjük, de még az újkőkorban eljutott a Kárpát-medencébe, ahol intenzív dinnyetermesztésfolyt. Mivel a magyarok őshazájában és átmeneti szállásterületein is ismerték, ezértfeltételezhető, hogy be is hozták a Kárpát-medencébe.A görögdinnye (Citrullus lanatus Mansfeld) ősi kultúrnövény elsődleges géncentruma trópusiAfrika, másodlagos Kína, Belső-Ázsia és India. Legkorábbi növényes könyveinkben márszerepel. Kárpát-medencei korai előfordulásáról bizonyítékunk nincsen, de ez nem jelenti azt,hogy pl. a hunok az avarok vagy a honfoglalók ne hozták volna be.Az uborka (Cucumis sativus L.) háromezer éve ismert Ázsiában, de korán elterjedt agörögöknél és a rómaiaknál. A Kárpát-medencéből a honfoglalás előtti időből is ismert. Elsőhazai említése 1405-ből származik.A tökfélék közül egy cukkínihez (Cucurbita pepo var. giromontii) hasonló pézsmatökfajtaeurázsiai eredetű. A többi amerikai eredetű tökfajtával ellentétben a lopótök (Lagenaria siceria[Mol] Stadley provar. clavata) és a kabaktök (Lagenaria siceraria [Mol] Stadley provar.gourda) óvilági eredetű, magyar neve „kabak”. A leírásokból tudjuk, hogy Szent Lászlóvitézei tökedényből itták a bort és feltételezhetően őseink vízzel főzésükkor tökedényekben istartottak vizet, amelybe forró köveket dobáltak. A visegrádi várbörtön ablakához istöklámpást támasztottak.A hagyma (Allium cepa L.) és a fokhagyma (Allium sativum L.) nyugat-és belső-ázsiaieredetű ősi fűszernövény, a póréhagyma (Allium porrum L.) viszont mediterrán növény. Afokhagyma első ismert Kárpát-medencei előfordulása a IX. századból való; mivel Belső-Ázsiában és Közép-Ázsiában igen korai időktől ismerték, így feltételezhető, hogy őseinkhasználták és termesztették.A fejeskáposzta (Brassica oleracea L. convar. capitata [L.] Alef. var. capitata L.s.1.) és akaralábé (Brassica oleracea L. convar. caulorapa [DC] Alef. var. gongyloides L.) eredetebizonytalan; ismerete az Árpádok koráig nyúlik vissza.A gyökérzöldségek közül a gumós zeller (Apium garveolens L. convar. rapaceum [Mill.]Gaudich) géncentruma a Kaukázus vidéke. A pasztinák (Pastinaca sativa L. subsp. sativa)őskori eurázsiai növény.Egyéb zöldségfélék közül megemlíthetjük a sóskát (Rumex rugosus L.), amely őseurópainövény, a spenótot (Spinacea oleracea L.), amely KisÁzsiából származik, a nyugat-ázsiaikeszegsalátát (Lactuca serriola Torn), az ugyancsak nyugat-ázsiai eredetű retket (Raphanussativus L.), a kínai eredetű repcsényretket (Raphanus raphanistrum L.) és a nyugat-ázsiaieredetű tormát (Armocaria lapathifolia Gilib), amely konyhakerti növényeket őseink mindenbizonnyal ismerték, termesztették, mégha semmiféle adatunk ezekről nincsenek.- A rostnövényekkel őseink jóval a honfoglalás előtt megismerkedtek. Ótörök eredetű a„kender” szavunk. A kender (Cannabis sativa) ősi eurázsiai növény, a lovas népek számáraelengedhetetlen fontosságú, mert ebből nemcsak ruhaanyagokat, ruhákat, hanem ruhakiegészítőket(övet, zsinórt), köteleket és zsinegeket is készítettek. A csalán gyomnövényünk;a keleti népek a csalánból vásznat készítettek.173