A magyar ember

A regősök mindig férfiak voltak, a szerelmi költészet nótafái viszony csaknem mindig aleányok, menyecskék, asszonyok. Az otthon ülő, dolgozó, gyermeket nevelő asszonynép és avilágot járó, harcoló, kereskedő, lovat ülő férfinép kettőssége jellemző a líra és az epikanótafáinak megoszlására. A női elbeszélő csodálatos ének a Szent Gellért legendában maradtmeg, amikor egyszer Gellért püspök egy faluban szállt meg és hallotta egy malmot forgatómagyar nőnek „egyszerű énekét”, „a magyarok symphoniáját”.Regős hagyományaink átvezetnek a belső-ázsiai török népek világába. Akárcsak a kovácsistenség, a kovács fejedelem (tárkány), az Isten kardja, a táltos ló alakja és a „lóáldozat”szertartásának leírása a belső-ázsiai törökség regősvilágához tartozik.184