A magyar ember

Kőrösi Csoma Sándor végrendeletét Vámbéry Ármin (1832-1913) zsidó származású turkológuskövette, aki második közép-ázsiai útja során 1863-ban jutott el Kelet-Turkesztánig, de apolitikai és vallási forrongások miatt nem tudott bejutni a „Nagy Mennyei Birodalomba”. „Akülföldön elért káprázatos sikerrel, az egy csapásra megszerzett világhírrel szemben állt ahoni körök értetlensége, irigysége és rosszindulata” – írja róla Hazai György (1986).Berzenczey László 1873-ban eljutott Kashgárba, de a kirgizek fogságába kerülve nem jutotttovább. Mezőkövesdi Újfalvy Károlyt (1842-1904) felesége, Claire-Virginie-Marie Bourdonsegítette útjában. Közép-Ázsiában a turkesztáni népek körében végzett antropológiai ésnéprajzi kutatásokat. Egyedülálló leírást adott a kashgári ujgurokról és a tádzsikokról;munkáit – a magyar hivatalos körök érdektelensége miatt – Párizsban adta ki. Almásy György(1867-1933) geográfus Ausztriában időtálló munkát jelentetett meg a belső-ázsiai kazakokrólés a kirgizekről.Széchenyi Béla (1837-1918) – gróf Széchenyi István fia – kelet-ázsiai expedíciója 1877-1880között zajlott le. Expedíciós társai Gustav Kreitner (1848-1913) térképész, SzentkatolnaiBálint Gábor (1844-1913) nyelvész és Lóczy Lajos (1849-1920) geológus voltak. Az expedíció1878-ban eljutott Dunhuangba, ahol rájöttek arra, hogy e freskók a magyar őstörténetszámára hihetetlen kincseket rejtegetnek, de nyelvészük betegsége miatt meg kellett szakítaniukkutatásaikat. Lóczy Lajos felhívta Steint Aurél figyelmét a Kelet-Turkesztánbanmegfigyelt magyar–belső-ázsiai kapcsolatokra.Stein Aurél (1862-1943), miután Magyarországon belső-ázsiai kutatásainak terve nem találttámogatóra, Angliában telepedett le és kutatásait brit állampolgárként végezte. Első belsőázsiaiútja alkalmával 1900-ban az ősi Selyem Út menti romokat térképezte föl. Másodikexpedíciós útja (1906-1909) a Tárim-medencébe vezetett, majd a Lóczy Lajos által jelzettDunhuangban egy befalazott szentélykönyvtárból 6000 tekercset, 3000 kézirat-lapot és 5ládányi egyéb régiséget szerzett meg és küldött a londoni British Museum-ba, amiért Angliábanlovaggá ütötték. Harmadszor is visszatért Belső-Ázsiába, amikor a Turfáni-mélyföldettérképezte fel és újra a Tárim-medencében dolgozott és ásatásokat vezetett egészen 1916-ig,amíg a kínaiak Hszincsiang, Ordosz és Kanszu tartományokat el nem foglalták. Legjelentősebbásatása a hajdani ujgur főváros Asztana (Ilihot vagy kínai nevén Gaucsong) temetőjevolt, ahol a feltárt 500 körüli sírból olyan emberek voltak eltemetve, mint akik Árpád22