A magyar ember

3. A harmadik erény a csatában való manőverezés volt. Az ősmagyarok csatarendje többharcvonalra tagozódott, melyekkel a csatában rendkívül ügyesen manővereztek. Az elsőharcvonal rendszerint csak színlelt támadást hajtott végre, hogy aztán színlelt hátrálással azellenséget a hátsó harcvonalak átkaroló mozdulataiba csalja. Messze előreküldött kémeiktől,hírszerzőiktől idejében megtudták az ellenség közeledését, s „mint szokásuk volt, hihetetlengyorsan csatarendbe álltak”. A honfoglaló magyarság csatarendjéről VI. Bölcs León császármegállapítja, hogy „csatarendjükben sűrű, mély csoportokat alakítanak ki... oldalt és hátulkülön csoportjaik vannak azok támogatására, kik segélyt igényelnek és az ellenség megkerülésére...van a csatarenden kívül fölösleges erejük, melyet titokban gondtalanul táborozókellen, vagy harcoló hadosztályok segélyére tartanak fenn... nem csupán egy harcvonalbanállnak ki, hanem alakítanak másodikat, sőt néha harmadikat is... Nem mindig harcolnak nyílterővel, legtöbbször cselben és titkos lesállásban áll játékuk... vezeték lovaikat közel a csatarendháta mögött tartják, a poggyászt pedig 1-2000 lépésre hátul vagy oldalt, elegendő őrizetalatt”.A fenti jellemzésből ráismerünk arra a harcmodorra, amelyre a világháborús seregek lovasságát1914 előtt nevelték. A magyar hadrendszer a belső-ázsiai türköktől örökölt hadvezetésegyenes folytatása volt. Kagánjuk, vagyis a szakrálisan tisztelt fejedelmük sohasem haladt aseregek élén, hanem teljes visszavonultságban tartózkodott éppen személyének fontosságamiatt. Elöl haladt viszont fia, öccse vagy más családtagja, a trón örököse a hódolt népekvezéreivel. A magyarság hadrendje a tízes számra épült, azaz a katonai egységek tizedekből,századokból és ezredekből álltak. Maga a hadrend egy erős derékhadból, valamint háromjobb- és három balszárnyból állt. Ezt a rendszert tőlünk vette át Európa. A kalandozásokbefejeztével az államalapítás és a feudalizmus kialakulásának időszakában alapvető változásonment keresztül a magyar fegyverzet és a haditaktika. Egy-két évszázad elteltével a hajdanidicsőséges hadjáratok egyes epizódjai már csak a népmondákban és a krónikásainkelbeszéléseiben éltek tovább.204