A magyar ember

vitézek ivadékai, akikkel Bocskai István fejedelem dicső szabadságharcát megindította éskivívta. Az 1693-as esztendő óta a fejedelem adományozta szabadságot sok veszedelemfenyegette, de az utódok megtanulták őrizni 1848-ig, sőt önkormányzatuk egészen 1867-igmegmaradt, amikor Bihar vármegye északi szélével a Hajdúkerület Hajdú vármegye névenDebrecen székhellyel külön vármegye alakult. Az újabb helységnevek törzskönyvezésénélezen új vármegyébe bekebelezett községek némelyike szintén „hajdú” előnevet kapott, nohalakosai sohasem voltak hajdúk. Lehet, hogy a hajdúk eredetileg szerbek voltak, akik, mikorZsigmond király a szerb várak fejében Debrecen vidékét átengedte a szerb fejedelmeknek, atörököktől szorongatott szerbek közül sokan letelepedtek a Tiszántúlra. E beköltöztetettekidővel beolvadtak az ott élő magyarokba. A későbbi időkben ismét érkeztek rácok a Tiszántúlra;a XVI. században Böszörmény állandóan Rác-Böszörmény néven szerepelt okleveleinkben.A hajdúk eredetét illetően van olyan nézet, amely szerint a „hajdú” szóban a „hajtót” lehetfelismerni és úgy vélekedtek, hogy ezen emberek a XV. században fellendült marhakereskedésbena hajtók szerepét látták el; ők hajtották a szarvasmarhákat a külföldi piacokra. Eveszedelmes foglalkozás nagy erőt, ügyességet és éberséget igényelt. A szarvasmarha-kereskedelemmegcsappanása után – mivel polgári foglalkozáshoz nem értettek – katonai szolgálatokatvállaltak a királyi várakban, az erdélyi fejedelmeknél, és másutt. Soraikat gyarapítottáka földönfutó jobbágyok. Az idők folyamán katonai szervezetük alakult ki kapitányokkal,hadnagyokkal és tizedesekkel. Hivatásos katonai renddé való alakulásuk a tizenötévesháborúban (1591-1606) fejeződött be. Bocskai István nemcsak katonáivá fogadta, hanem le istelepítette őket; több, mint 9000 vitézt saját birtokaira szerződtetett. Szerződésük szerintháború idején katonáskodtak, ennek fejében közösen nemesi szabadságot kaptak és mentesültekmindennemű földesúri szolgáltatás alól. Az erdélyi fejedelmek és a tiszántúliföldesurak számos községgel kötöttek hajdúszabadságot biztosító szerződést. Az utolsót II.Rákóczi Ferenc 1708-ban kötötte Tarpával. A hajdúk támaszai lettek a XVII. századifüggetlenségi harcoknak.Végül van olyan nézet, amely szerint a hajdúk lakóhelyükről elmenekült alföldi magyarok,főleg kunok, akik megjelenésükben nem igen különböztek a szomszédos nagykunoktól.71