A magyar ember

A magyarok nevérőlA népneveket használatuk szerint két nagy csoportba oszthatjuk. Az elsőbe az önelnevezések, amásodikba pedig azok az elnevezések tartoznak, amelyeket más népek használnak egy-egy népmegjelölésére. A magyarságnak Európába való hirtelen megjelenése és eredetének nem ismereteazt eredményezte, hogy a görög-, az arab-, a latin-, a szláv és egyéb nyelveken író auktorok amagyarokat saját elnevezésükön túl más-más névvel illették. Priszkosz rhétor 457-ben és Agathiasonogur, Theohylaktosz Szimokkatta 558-ban umgroi, unniguroi, Jordanész 550 körül hunuguri,Georgiosz monachosz 842-ben és León grammatikosz turkoi, unnoi és ungroi, a BíborbanszületettKonsztantín császár 950-ben pedig turkoi vagy szabartoi aszfaloi néven nevezte a magyarokat.1. Türk (eredetileg truka, majd türkü) néven jelennek meg a magyarok a az 582-ben meghaltAgathiásznál, a VI. századi Maurikiosznál és Theophánész Bizantiosznál, 584-ben Ménandrosznál,904-ben VI. (Bölcs) León császárnál, 902-ben Aréthásznál, a Bíborbanszületett Konsztantíncsászárnál, 1075-ben Ibn Hajjánnál, al-Bakrinál a sok már arab forrásban. Ez azt bizonyítja, hogy amagyarokat Európában török népnek tartották.2. Az onogur, ungar, hungarus, ungri, hungri név az onogur („tíz lovas”), azaz tíz törzsből állónépet jelentő névből származik. Paulus Orosius katalán szerzetesnél már 417-ben írt munkájábanezt olvassuk: „Pannónia európai ország, amit nemrég a hunok foglaltak el, ezt az országot a népsaját nyelvén Hungarianak nevezi”. Ungarus formában 731-736-ban Sankt Gallenben, 760-banpedig Sestóban a magyarok útját már „Via Ungarorum”-nak nevezik. Hounger(us), hungae(us) éshungaru(us) alakban 761-ben Liptingenben, 793-ban hungri, hungarorum változatban, 797-809között Wiessenburgban hungarus (Hungarius) formában, a VIII-IX. században ungerus és ongerformában Kemptenben és 812-ben Wanger formában fordul elő. Az ungri nevet a 862-benmegjelent Annales Bertiniani-ban is olvassuk. A X. századtól kezdve az ungri alak a görögöknélounggroi formában jelenik meg.3. A madzsar nevet 930 táján Ibn Ruszta, a 982-983 között készült Hudúd al-álam című arabmunka és 1050-1053 között írt Gardézi használja. A madzsar (madzsagar) elnevezés a türk származásúkazároknak a magyarok elnevezésére használt népnév volt.4. A magyar népnév ebben a formában, amely a magyarok önelnevezése volt forrásainkbanviszonylag későn – a mongol korban – jelenik meg. Több szerző szerint a magyar népnévMegyerrel hozható kapcsolatba.5. Szkítának egyes bizánci források nevezik a magyarokat, de ugyanezen névvel illetik az európaiauktorok a hunokat, az avarokat, a kazárokat, a bolgárokat, a besenyőket, az úzokat, a kunokatvagy akár a mongolokat is, tehát így neveznek minden „igen távolról” – Belső-Ázsiából – származottEurópába jutott népet. A szkítákra a szittya alakot a XVIII. század óta használják; ezt azelnevezést talán Dugonics Andrásnál olvassuk először.6. Hunnak a X. század óta számos bizánci forrás nevezi a magyarokat, de ezzel a névvel illetik azeftalitákat, az akatírokat, a szabírokat, az onogurokat és a türköket is.7. Avarnak a magyarokkal együtt számos Belső-Ázsiából Európába érkezett népet neveznek aforrások. VI (Bölcs) León császárnál pl. ezt olvassuk: „A szkíták, azaz az avarok...”A magyarok őshazáját a források gyakran Dentumogernek nevezik, amely terület alatt az auktorokismereteiknek megfelelően hol Levédiát, hol Belső-Ázsiát értik. Anonymus a magyarokathetumogernek (hét törzsnek) nevezi.13