A magyar ember

afféle „légkondicionáló”, illetve az egész légteret érintő levegő-kicserélő berendezésnektekinthető. A jurta anyaga és kialakítása nyáron a forróság, télen pedig a hideg ellen jóvédelmet nyújt. A jurt ajtaja az ősi türköknél és a mi őseinknél kelet felé nézett. A viszonylagkis ajtón a küszöböt átlépve csak lehajtott fejjel lehetett közlekedni. Őseink jurtájának berendezésrőlcsak szórványos adataink és analógiáink vannak. Gardizi sok szőnyeget, prémet ésbrokátot említ. Asztal a jurtákban nemigen volt, mert az étkezés a földön törökülésben egykerek tál körül történt; az ételeket az elérhetőség megkönnyítése céljából sokszor kis asztalféleemelvényre tették. Fontos berendezési tárgy volt a nagymennyiségű és minden letakarószőnyeg, amely a jurta ajtóval szembeni megemelt, alvásra alkalmas részén volt több rétegbenegymásra rakva. Az ágyi részen sok párna volt és nemez- vagy szőrmetakarók takarózáscéljából. A „koporsó” a tulipánosláda elődje; ebben tartották a kelengyét, a ruhákat és másértékeket. Fontos bútordarab volt a bölcső, ez megelőzte a padot és a magas asztalt. A tűzkörül a földön állatbőrök voltak. Bár a „szék” ősi török szó, az első székek méltóságjelzőtrónusok voltak. A jurtaváz felső lécén akasztókampók helyezkedtek el, amelyre a fegyvereket,nyergeket, szíjakat, szerszámokat és az edényeket akasztották fel. A sátor rúdjára kilencősükre emlékeztető ábrát akasztottak, a tulipánosláda fölé pedig a sátrat védő jó szellemábrázolását helyezték el valamilyen formában. A családfő helye az ajtóval szemben a tűzhelymögött volt; az attól jobbra eső rész a férfiaké, a balra eső a nőké volt. A családfő jobbján ülta megtisztelt vendég. Az „alsóbbrendű” vendégek helye a bejárat közelében, az asszonyok ésa felszolgáló cselédek között volt.165