A magyar ember

A magyarság „keleti” elemeiTörök és más, főleg iráni „csatlakozott” népek,mint a magyarság ötvözőelemeiA magyarság – azt akár a hunoktól a kunok megtelepedéséig számoljuk, akár Árpád népérekorlátozzuk – a Kárpát-medencébe való jutása előtti évszádokban szinte csak türk (török) ésiráni népekkel találkozott, velük és köztük élt vagy velük egy szövetségben volt. E török ésiráni népek nyelvükben, kultúrájukban és biológiai adottságaikban fontos szerepet játszottak amagyarság kialakulásában. „Ha a magyarság a IX. századtól visszafelé egészen az V. századig– vagy még sokkal korábbig – kimutathatóan török és iráni népekkel élt együtt, akkornyilvánvalóan keleti, török eredetű ez a nép” – olvassuk Ligeti Lajosnál.Az avarokAmikor Árpád népe a Kárpát-medencébe érkezett, az avarok már 568 óta itt éltek. Az avaréppoly lovas nép volt, mint a magyar és ugyancsak Belső-Ázsiából jött más törzsszövetségbőlkiszakadva, más időben és más úton, mint Árpád népe. Az avarokat utolsóösszetartó kagánjuk halála után a Kárpát-medencéből senki el nem űzte, senki el nempusztította, ezért megérve a honfoglalást a X. századi magyarságnak szerves részévéváltak.Az avarok eredetét illetően két nézet van: az egyik szerint a zsuanzsuanoktól származnak. Azsuanzsuanok (zsou-zsanok) a Kr. utáni V. században hoztak létre birodalmat Kelet-Turkesztánban; kánságuk Madzsuriától a Tárim-medencéjéig terjedt. Birodalmuk egy részét ahua törzs alkotta, amelynek korabeli kiejtése var volt. 546-ban a zsuanzsuanok ellen fellázadtaka tielö (török) népek és legyőzték a zsuanzsuanokat. A belső-ázsiai hagyományok szerint azsuanzsuanok egy része a kínaiakhoz menekült, nagyobb része pedig nyugat felé indult, bár akínai források a zsuanzsuanoknak nyugatra való vonulásukról hallgatnak. A másik felfogásszerint az avarok az Altaj vidékéről érkező heftalitáktól (vár-hunoktól, fehér hunoktól, illetvea hyonoktól) származnak, akik Közép-Ázsiában önálló államukat Kr.u. 350-ben hozták létreaz ősi Baktria területén. Ezt 558 körül a türkök és a perzsák megdöntötték; az avar követekuarhonita (varhonita) néven már ugyanebben az évben megjelennek Bizáncban. A legelfogadottelmélet az előbbi kettőt ötvözi. E szerint az avarok részben zsuanzsuanok, részbenfehér hunok, azaz heftaliták, mondván, hogy a Kr. utáni V. században a hun-varok és azsuanzsuanok együtt éltek és egy birodalmat alkottak vagy a belső-ázsiai zsuanzsuanokKözép-Ázsiában a heftalitákat magukba olvasztva indultak el Európa felé.Bármelyik elméletet is fogadjuk el, az avarok rövid ideig (10-20 évig) a délorosz és ukránsztyep-területen tartózkodtak, ahol idegen harcosokat is maguk közé vettek. Félelmeteshadseregükről a kaukázusi Nart-eposz tanúskodik. „A legyőzhetetlen avarokról” 558-banMenandész Protektor és a Hitvalló Theophánész is megemlékezik. 568-ban a Kárpát-medencébeérve legyőzték a gepidákat és a langobardok gyors elvonulása után megszállták a Dunántúltis. Történészeink szerint a Kárpát-medencébe költözött első avar hullámot 568-665-ig, amásodikat 665-710-ig és a harmadikat 710-től 830-ig számítják. Megérkezésük után egyévtized alatt országukat és hadseregüket megszervezve erős birodalmat alakítottak ki.55