A magyar ember

lendület 1211-ben volt, amikor II. András a Szentföldről távozó német lovagrendnekadományozta a Barcaságot. A királyi adománylevelek biztosították, hogy a szászokat szabadvárosépítés, adómentesség, szabad kereskedelmi jog, vásárlási jog, valamint egyéb hasonlójogok illették meg. Mivel a lovagok államiságra törekedtek, a király eltávolította a lovagokat,de a telepesek maradtak. II. András ezután a szászsebesi székelyeket áthelyezte a Háromszéki-medencébe,így a Szászvárostól Barótig húzódó terület a szászoké lett. Ezt a tulajdonjogotaz 1224-ben kelt Andreanum erősítette meg.A szász települések városokká kezdtek alakulni; Szeben, Szászsebes, Szászváros, Brassó,Segesvár és Medgyes kereskedelmi és kézműves központokká váltak, kialakult a városipolgárság, illetve a patriciusi réteg, majd megjelentek a céhek; a vezető szerep a katonákkezéből átkerült a „gerébek” kezébe, akik hadviselés idején és ezen túl is érdemeket szereztekés újabb birtokokra tettek szert. A XIII-XIV. században a szászok közül sokan elérték anemesi rangot. 700 éves gyümölcsöző ittlét és a magyarokkal való jó együttlét után politikaiokokból a második világháború után a szászok Erdély elhagyására kényszerültek.A szepességi szászok a történeti Magyarország északi részén, a lengyel határral szomszédosSzepességbe is II. Géza idején érkeztek és beköltözésük a XIII. század közepéig tartott;kiváltságos jogállásuk 1802-ig fennállt. Jogkönyvük először az 1307-ben összegyűjtöttSachsenspiegel, majd a Zipser Willkühr volt, amely keretbe fogta a falvak és a városok életét.A bányavárosok németsége. A középkori Magyarországnak jelentős tényezője volt a nemesércbányászat,hiszen a középkorban Európa aranytermelésének egyharmadát és ezüsttermelésénekegynegyedét a Kárpát-medence adta. Selmecbányára már Szent Istvánkorában Tirolból és Thüringiából érkeztek bányászok és a „felső- és alsó-magyarországi”bányákat ők művelték meg, mígnem azok a XVI. század első felében a dél-német Fuggercsaládkezébe nem került.- Szlovákok a Kárpát-medencében. A köznyelv a szlovákokat „tótoknak” nevezi, a régimagyar szóhasználatban azonban Tótország, tótság alatt az egész Kárpát-medencében találtszláv népességet értették, majd a „tót” (thuat, a gepidák saját elnevezése) elnevezést csak azészaki és szlavóniai szláv csoportok megjelölésére használták. A honfoglaláskor itt talált kisszámúszláv lakosság többsége a XII. századig beolvadt a magyarságba, csupán az északnyugatihegyvidéken, a Vág és a Nyitra folyók völgyében maradt fenn morva-szlováklakosság, a későbbi – XIII-XIV. században kialakult szlovákság magja. A szlovákok laktaterület a középkor végén Pozsonytól az Ungig húzódott, dél felé nem lépte át a hegyvidéket.A középkorban az északnyugati megyékben, Trencsén, Nyitra, Turóc, Árva, Liptó és Zólyomterületén kétnyelvű, magyar-szlovák származású köznemesség tartotta kezében a megyékirányítását. A szlovák és magyar együttélés évszázadokon keresztül felhőtlen volt. Nagyobbszlovák csoportok a XVIII. század folyamán költöztek Fejér megyébe, Somogyba és Tolnába,majd a Duna-Tisza közére, Pest megyébe, Borsod-Abaúj-Zemplén megyébe, Somogyba ésSzabolcsba. A második világháború után 73 000 magyarországi szlovák kényszerült elhagyniMagyarországot.- Románok a Kárpát-medencében. A vlach vagy valah név régi magyar elnevezése „oláh”; akifejezés nem nemzetiségi és nyelvi megkülönböztetés, hanem általában a balkáni eredetűfélnomád állattenyésztő népek foglalkozásának és életmódjának megjelölésére szolgált. A„román” nevet csak 1848 után maguknak a románoknak a kérésére használjuk. A vlachpásztornép lassú beszivárgása Erdély egyes hegyes vidékeire a XII. század végén kezdődött,első okleveles említésük 1201-ből származik. Településeik száma a XIV. század végéig 130-ra emelkedett. A románok kenézeik vezetésével magyar királyi birtokokon telepedtek meg éskisebb kiváltságokat élveztek. A földműves és kézműves szász lakosság kezdetben nem igentörődött a havasok román pásztornépével, akik a XIII. században Bihart és a XIV. században73