A magyar ember

- A kohászokról. A bronz Eurázsiában a Krisztus előtti második évezredben vált általánosanhasználttá; az első bronzöntők a perzsák és a kínaiak voltak. Bronzból nemcsak fegyvereketés ékszereket, de más használati tárgyakat, mint pl. üstöket is készítettek. A vas Afrikábanigen korán, Európában csak a Krisztus előtti első évezred elejétől ismert. A vas megmunkálásaEurópában és Ázsiában közel egy időben kezdődik; a Kárpát-medencei avar és honfoglalómagyar vasolvasztó-kemencék (Tarjánpuszta, Dénesfa, Sopron, Harka, Nemeskér) közelazonos színvonalúak voltak, mint Európa más részein lévők. Liudprand érdemesnek tartottamegjegyezni, hogy a magyarok 899-900-ban mielőtt hadra szálltak volna, egész télen átszorgalmasan dolgoztak a fegyverek és a nyilak készítésén. A Kér törzsbeli harka (kharhasz),a harmadik legfontosabb méltóság vastermelő hely mellett választotta meg szálláshelyétSopron közelében és a magyarok tovább használták az avarok vasolvasztóit, amely ugyanolyantechnológiájú volt, mint amilyeneket ők már korábbról ismertek. A vasolvasztássalkapcsolatos szavaink – „koh(ó)”, „vasverő”, „harapó(fogó)”, „üllő”, „verőház” stb. ősi,honfoglalás előttiek. Népmeséinkben ott szerepel az Égi Kovács vagy az Országkovács alakja,és a Vasas, Vasad, Rudnok, Rednek stb. helységnevek is őrzik vaskohászatunk emlékét.- A kovácsok (vasverők). A régiek hite szerint a tűzzel, vassal dolgozó kovácsok kapcsolatbanálltak az égiekkel, de értettek az ember és az állat gyógyításához is. A kovácsolás nyersanyagakétféle volt: a bányászott vas (pirit-érc) és az ún. gyepvasérc, amely többnyire a felszínhezközel fordul elő. Fegyverkovácsaink ez utóbbit használták minőségi fegyvereink elkészítésénél,pl. a szablyáknál. Felhevítve a gyepvasércből kiverték az oxidot, összehajtották, újrafelhevítve kiverték az oxidot, majd ezt a műveletet mintegy tízszer megismételték. Ezzel azEurópában nem ismert ún. „damaszkolásos” módszerrel közel egymilliós rétegű fémet kaptak,178