A magyar ember

tárkony és a borsfű (földi világ) és gazdag gyümölcsöknek, mint a szőlő és az alma (égi világ)feltétlenül jelen kellett lennie az áldozati ételek harmóniájának biztosításában.Az áldozati étkezés jelképesen közös ima, közös áldozás volt, amelyek keresztül a résztvevőkkérték az ősök és az Ég Ura segítségét és áldását. A földi élővilágnál a növények és az állatokközötti harmónia megteremtése volt a cél, ezért a feláldozott állat apróra vágott húsátösszefőzték apróra vágott zöldségekkel és füvekkel. A kapcsolatot a tűz és a víz szimbolikájánkeresztül biztosították. A főzés a harmónia konyhatechnikáját jelenti, hiszen ennek sorántöbbféle alkotórészt főzünk össze, amelynek eredményeként új ízeket nyerünk. A sütésnélviszont az történik, hogy az adott alapanyagot megjavítjuk, hiszen a hús nyersen nem mindigehető. Mindez azt jelenti, hogy a főzésen alapuló civilizációk az ellentétek elsimítását, aharmónia kialakítását tűzik ki célul. Az ősi kínai szimbolika a fehér és a fekete, a két ellentét,a világosság és a sötétség együttes létét jelképezi és a harmóniájukat szeretné megteremteni.Ám nem létezik tökéletes világosság és teljes sötétség, mint ahogy kizárólag jóról és rosszrólsem lehet beszélni. Az ellentéteket tehát ki kell egyenlíteni és létre kell hozni a harmóniát. Asütés filozófiája eltérő; a kizárásos elvet alkalmazza. A feketét fehérré, a rosszat jóvá akarjaalakítani.A hunok ételeiket kővel, fémmel és nyolc féle vízzel főzték. Az ételek elkészítésénél fontosszerepe volt a víz minőségének (forrásvíz, folyóvíz, esővíz, patakvíz, tengervíz, stb.).Az ősmagyarok konyháját a „pentaton” ízek harmóniájával szokták jellemezni; az édes,a savanyú, a sós és a keserű mellé ötödiknek az erőset is külön íznek fogják fel és ezen ötíznek a harmóniájára törekedtek, akárcsak a mai belső-ázsiai népek. A táplálkozáskörében ma is sok, a honfoglalás koránál sokkal korábbi, keletre nyúló hagyományt találunk.Ilyen ősi gyökerű ételünk az alföldi pásztorok tarhója, mely joghurthoz hasonlító különlegesétel, a közelmúltig fogyasztott vízzel, sóval gyúrt erjesztetlen tészta, a lepénykenyér, a„csörege-fánk”, az alföldi bográcsban készült krumplistészta, a „slumbuc”, a magyarsággal,de feltételezhetően már a hunokkal vagy az avarokkal bekerült hsziungu áldozati étel a keng(a „pörkölt”) és a ta-keng (a „gulyás”). A hunok sok évszádon keresztül szoros kapcsolatbanvoltak a kínaiakkal; e két nép sok kultúrértéket átvett egymástól. Így a Han-kori Kína kedvencétele lett a lóhús; a kínaiak csak a lómájat tartották ehetetlennek. A marhahúst sokra tartották,mert az igavonó állat hasznosnak bizonyult, fogyasztása elsősorban az öregeket és az előkelőketillette meg. Szemacsien viszont megvetéssel írt a hunok azon szokásáról, hogy „a férfikorbanlevők eszik a hús kövérjét és a javát, az öregek pedig a maradékot. Megbecsülik azerőt és az egészséget, az öreget és a gyengeséget megvetik”. Nagyúri sírleletekben előfordulmedvetalp, párducmell, hízott kutya, sült bagoly és daru hús-maradványa (főleg csontja). Ahun közemberek leggyakrabban fogyasztott húsféléje a birka és a baromfi volt, de sokatfogyasztottak a sertés húsából is, amelynek vágására újév előtt került sor. Hétköznapi ételnekszámított a gabona főtt szemtermése, amelyet hosszabb utakra magukkal is tudtak vinni.A pörkölt első leírását Szemacsien közölte a Kr. előtti II. században, amikor leírja a hunokáldozati ételét a „keng”-et. Leírása szabad fordításban így hangzik: „Végy tüzesre hevítettöntöttvas vagy bronz üstöt, és amikor az olyan forró, hogy a belecsepegtetett olaj azonnalgőzzé válik, dobjad bele a zsírjával együtt fölaprított disznóhúst vagy a faggyújával együttapróra vágott birka húsát apróra vágott hagymával. Amikor ezt beledobjuk a forró üstbe, anagy hő hatására hirtelen kiolvadó zsír vagy faggyú megpörköli a hagymát és a húst”. A„vegyes kenget” eleinte gabonával, zöldséggel főzték és ízesítőül bazsarózsa szirmokat,liliomfa virágbimbóit, szójaszószt és sózott babot tettek, később ezt a pörkölt-alapot mindenfélezöldséggel (hagymával, borsóval, sárgarépával, salátafélékkel) és fűszerekkel (borssal,gyömbérrel stb.) ízesítették, a későbbi időkben tésztát is főztek hozzá. Ezen ételnek a megnevezésea későbbiekben „sűrű húsleves húsdarabokkal és zöldséggel” nevet viselte. A „ta-186