A magyar ember

iránt elkötelezett, többnyire megszállott emberek. Zsírjában az összes sertés közüllegalacsonyabb a koleszterin-tartalom, igénytelen állat, adaptálódott a hazai körülményekhez,ezért egyre inkább újra terjedőben van.A baromfiakŐseink belső-Ázsiában is, Közép-Ázsiában is és további átmeneti szállásterületeiken isismerték és tartottak baromfit, hiszen környezetük is tartott és sírjaikban is ott vannak azútravalónak adott ételek között a csirkecsontok és a tojáshéjak. Hogy hoztak-e magukkal azteddig nem sikerült bizonyítani. Mivel őseinknek egyetlen szálláshelyükről sem kellett menekülniük,teljes állatállományukkal, növényi magjaikkal és dugványaikkal együtt vonultak,feltételezhető, hogy echós-kocsijaikban baromfi is volt. A honfoglalók és az Árpád-koriakbaromfiai teljesen azonosak voltak; feltételezhető, hogy őseink ezeket vagy hozták magukkalvagy a Kárpát-medencében őshonosak voltak. Honfoglalás kori tyúkjaink a belső-ázsiaieredetű barnás színezetű magyar parlagi tyúk leginkább vad ősére a bankíva tyúkokra hasonlított;e tyúkok testsúlya 1,25-1,5 kg, a kakasoké 2-2,5 kg volt. Mivel nem európai, hanemázsiai eredetűek, ezért, ha nem a magyarok, akkor már előttük a hunok vagy az avarok hoztákbe a Kárpát-medencébe. Mindenesetre több, mint ezer éven át adaptálódtak a Kárpát-medenceéghajlatához, ezért edzett, igénytelen állatok; belőle nemesítették ki a kendermagos és a sárgamagyar tyúkot, valamint a fehér magyart melyek a külterjes tartást jól viselik. Ez kopasznyakú(erdélyi kopasznyakú) változatban is előfordul. Mivel tojáshozama és növekedésének ütemeközel sem optimális, ezért az egyre ökumenizálódó világban kiszorította a gyorsan növekvő,nagyobb és több tojást tojó, de minőségileg sokkal silányabb fehér Plymouth-tyúk, a Leghorn,a Cornish valamint a tojó- és hús-hibridek. Múltunkat tisztelő és a minőségi árut kedvelőmagyarok újra egyre nagyobb számban tenyésztik az ősi magyar tyúkfajtákat; ennek szellemiközpontja a Szent István Egyetem. Ősi magyar mondánk szerint „Ha az őszi esős napokbeköszöntöttek, néha az ólmos eső összefagyasztotta a pusztai madarak szárnytollait. IlyenkorÁlmos a csikósokkal lóra kapott, s a repülni nem tudó ugartyúkok, fácánok és túzokok falkáitbeterelte a karámok mögé. A madaraknak lenyírták a szárnyát és megszelídítgették őket. Atéli szállásokon falkában volt a szelíd fácán és a rikácsoló ugartyúk”.139