A magyar ember

A pusztában élő népek egyistenhívők, de az Istennel a szellemi világ lényeinek személyénvagy a táltosokon keresztül tartják a kapcsolatot. Tudják, hogy a Teremtő „ott van” közöttük,szertartásaik egy része mégis a szellemi világ lényeihez kötődnek. Ott élnek szoroskapcsolatban a természettel és tisztelettel adóznak a természet elemeinek anélkül, hogy azokatbármilyen módon imádnák. A menny, az égitestek és a természeti erőket megszemélyesítővilágkép ott él hitvilágukban, de az Isten messze kimagaslik közülük. Isten hírnökei a vadászmadarak.Vallásuk fontos szerepet töltött be a társadalom felépítésében és a hadviselésben. Ahonfoglaló magyarok vallásában a teremtő Isten az egek ura volt és az ő akaratából uralkodottnépén a főfejedelem. Ősi egyistenhitünk bizonyítéka, hogy összes hittel kapcsolatos szavunktörök, belső-ázsiai eredetű (Isten, lélek, imád, menny, is [szent], ül, megszentel, boldog, böjt,vétek, bűn, bocsát, búcsú, hisz, hit, teremt, örök stb.). Úgyszólván az egész Bibliát le lehetnefordítani a honfoglalás kori magyarságunk nyelvével. „Pogány kori” szókincsünkből jóformáncsak a „Fiúistenre” vonatkozó hit emlékei hiányoznak. A magyarok ősvallása sem volt más,mint mindazon belső-ázsiai népeké, akik ugyanazokon a területeken mozogtak, ahol őseink. Avallások története tanúsítja, hogy egyazon éghajlat alatt, hasonló természeti benyomásokközepette, egyforma életmód mellett, a műveltség egyazon fokán hasonlóképpen alakul anépek vallásos szemlélete. Ezért is keverik össze az európai auktorok a szkítákról, a hunokról,az avarokról, a „türkökről” és a magyarokról kialakított képüket.A magyar ősi hitvilágával szemben a finnugor népek vallásában ott szerepel Numio-Tórum,Num, Senke, az Embernevelő isten, Orr-iki, a világfelügyelő férfi, a Nahracsi bálvány, Nadimszent helyei, a halotti báb, a medve-kultusz és még megannyi olyan vallási elem, amelyőseinknél sohasem volt jelen; népművészetünkben és hitvilágunkban még csak nyomokbansem lelhető fel.A belső-ázsiai nagyállattartó lovas népek vallásaA nagy nyájak és csordák együtt-tartása, a legelők kiszemelése és védelme nem annyira testimunkát, mint szemlélődést és előrelátást követel; az embert irányításra, parancsolásra ésuralkodásra neveli. Míg a vadásznépek babonás félelemmel tekintenek a táplálékul kiszemeltállatra és benne természetfeletti erők letéteményeseit vélik felfedezni, addig a pásztornak agondozott nyájhoz való viszonyát a hasznosság és az ésszerűség szempontjai szabályozzák. Anagyállattartó népekre jellemző a biztos kezű átgondolt életirányítás, ugyanakkor vallásosszemlélete a világnak. A végtelen rónákon való barangolás, a teljes fenségében kibontakozóégbolt látványa a nagy kozmikus összefüggések felé irányítják az ember tekintetét. Minthogya pásztorok szemében a szelídített állat minden rejtélyességét elvesztette, a vadmadarakválnak számára olyan lényekké, hírnökökké, melyeknek életmódját még nem ismeri. A turulmondaugyanazokból a totemisztikus hiedelmekből táplálkozik, melyek a többi türk néperedethagyománya alapjául szolgál. A magyar uralkodóház e mondára való utalással, mintturulnemzetség élt az emberek tudatában, s a magyarok egészen Géza fejedelem idejéig aturult ugyanúgy vezéri jelvényként használták, mint a szkíták a szarvast. A fejedelmi háznakez a mitikus származása rendkívüli képességeket, bölcsességet, vitézséget és előkelőségetbiztosított, melynek hatása alól a magyarság még a keresztény korban sem tudott szabadulni.Ez a gondolatvilág jól illusztrálja az eurázsiai lovasnépek uralomfelfogását. A belső-ázsiailovasnépeknek eredetükre vonatkozó hagyománya a mítosz és a vallásos képzeletvilág ködébeburkolja népük és birodalmuk megalakulásának valóságos folyamatát, e mítoszokból pedig adinasztiaalapító fejedelem alakja lép elő természetfeletti képességekkel felruházott hősként.„Midőn fent a kék ég és lent a fekete föld megteremtettek, a kettő közé születtek az emberek,s emberek felett pedig úrrá lettek ősapáim, Bumin kagán és Istemi kagán.” olvassuk az egyik109