A magyar ember

mos, megbántja a Nagyboldogasszonyt, a Kedd Asszonyát. Kedden tilos minden erős munka,viszont elkezdésre, elindításra (pl. tyúkültetésre) szerencsés a kedd. Az adatok tömegébőlkitűnik, hogy Nagyboldogasszony az élet adója és védője, bőség, termékenység, aratás,növény és ember szaporodásának védője.Kálmány Lajos, aki Boldogasszony, ősvallásunk istenasszonya című kötetet 1885-ben adta kia magyar díszítőművészet keleti forrásainak kutatása közben talált egy ősi magyar Nagyasszonytgabonával, gyümölccsel, termékenységgel összefüggő kultuszának nyomaira, akitHuszka József Asztarte-Boldogasszonynak nevezett. A magyar népművészetben együtttaláljuk sumer Baú istenasszonyt és a belső-ázsiai Boldogasszonyt, amint trónszékén ott ül abaúkoronás nőalak fodros ruhában, szimbóluma az életfa, a termő ág, amit kezében tart, vagyaz életvízzel telt serleg, melyek jelzik, hogy ő az Élet Nagyasszonya. Az ősmagyar Babba, a„születést adó” és a sumer Bau, az „élelemadó” alakja népünknél immár összemosódik SzűzMária alakjával. A Boldogasszony füveket népünk Nagyboldogasszony napján a templombaviszi megszentelni, ezeket a füveket a halott mellé teszik a koporsóba. A megszenteltökörfarkkóró pedig a boszorkányok elkergetésére hasznos. De funkciója van a Boldogasszonyhajának, tenyerének, cipellőjének stb. elnevezett gyógynövényeknek is. Az ősi ábrázolásoknémelyikén feltűnik a Nagyasszony mellett az úgynevezett „lagashi címer” állata, a kiterjesztettszárnyú napmadár, a mindig visszatérő sas, de mellette ott látjuk őseink totemmadarát a turult is.Csíksomlyó ősi kereszténység előtti zarándokhelye a magyarságnak. Úrasszonya, a Napbaöltözött,akit a csíki székelyek, a gyimesi csángók és Moldova csángóságának egy részeBabba Mariának nevez, akiben őshitünk istenasszonya és Szűz Mária alakja keveredik. DaczóÁrpád (Lukács atya) Erdély tudós ferences szerzetese mondta, hogy „annak, aki Babba Márianyomában jár, annak fölösleges népünk mítoszát a régmúltban keresnie, hiszen az európaikörnyezetünkben ez az egyetlen élő, minden fontos elemében ma is föllelhető mitológiánk”.A székelyeknél egy legenda maradt fenn: amikor Bálványos várához egy keresztény hittérítőérkezett, a vár táltos papja, miután meghallgatta őt, hogy miféle szándékkal keresi vára magyarjait,rendelkezett a bebocsátás felől, hiszen – amint mondta – „azt hirdeti e küldött, amiszerint mi eddig is éltük napjainkat”. Szent László – a Képes Krónika tanúsága szerint – amagyarság fényes állatát, a csodaszarvast testvére, Géza előtt angyalnak nevezi a mogyoródidombon. Nem tüntette el a szarvast, csupán új tartalommal öltöztette fel. Népünk elfogadta eváltozatlan változást, mert királyainkban a nagy hun király, Attila és Árpád örökösét látta. Adozmati regősénekben a szarvas Isten küldötte „szent angyalaként” jelenik meg. A magyarfeszületeken igen gyakran alul, a boltívbe az Istenszülő Asszony, népünk Boldogasszonya áll.Április 25-én, Márk napján a keresztútnál állított feszületnél áldja meg a pap a határt, ég ésföld közelgő ünnepe előtt a „nászágyat” szenteli meg e kitüntetett helyen. Zalában szélbenmegszólaló csengőfűzéssel díszítették fel az útelágazásoknál álló feszületet, hogy távol tartsaa viharral érkező, határt pusztító gonosz szellemeket.Ősvallásunk egyes elemeiŐseink életében jelentős szerepet játszottak az elhalt ősök, kiknek lelke hitük szerintjószelleme volt leszármazottainak. Tiszteletükkel függött össze az állandóan égő nemzetségitűzhely, a különféle temetkezési szertartások és az emléktorok. Róluk emlékeztek meg őseinktűzre vetve az étel első darabját és az ital első cseppjét. A sötétség hatalmainak őseink hiteszerint az igazi ideje az éjszaka. Elűzésük legjobb fegyvere a Nap tükre, a melegítő és világítótűz, amiben őseink tanyáznak, ezért nem szabad a tűznek kialudni. A tűzhely közül foglaltakhelyet a családi és nemzetségi jelképek, melyeket Szent Gellért „szkíta bálványoknak”nevezett. Ezeket a mély értelmű és éltető szimbólumokat alacsonyította le az európai„kultúra” „tűzimádássá” és „bálványimádássá”. A halottal vele temették használati tárgyait és114