A magyar ember

A Kr. előtti III. évezredből Egyiptom óbirodalmi korából már ismerünk sólyomábrázolást –,igaz ekkor még Ré napistent sólyom fejjel, Hóruszt pedig teljes sólyom képében ábrázolták.Vadászmadárként való ábrázolása a Kr. előtti VIII. századból az Újasszír Birodalom Dur-Sarrukin (ma Korshabad) városából származik. Hasonló képet láthatunk Persepolisban a Kr.előtti VI. századból. A kínai Han-birodalom idejéből (Kr.e. 206 – Kr.u. 220) vadat űzőragadozómadarakat festettek le, de ismerték a solymászatot a görögök is. A régi pusztaiművészet sokszor és nagy hozzáértéssel ábrázolta a sólymot, a solymászt és áldozatát.Őseink jobban szerették a már kifejlett madarakat befogni, mint a fiókákat felnevelni, hiszen afelnőtteknek már volt tapasztalatuk a vadászatban. A sólymokat sohasem kínozzák, inkábbdédelgették. Kézből etetik és a fejet védő sapkát egyre hosszabb időre veszik le a sólyomfejéről. A nevelés ideje kb. egy hónapig tart. A sólymok nagy sebességgel már a levegőbeneltöri áldozatának hátgerincét. Keskeny, hosszú szárnyaik és a nagy sebesség miatt főleg nyíltterepen vadásznak vele. A pusztai népek erejük, gyorsaságuk és emberi nézőpont szerintilovagiasságuk miatt gyakran választották „szent”, tiszteletreméltó állatuknak a levegőnekezen urait. A solymászat rendkívül nagy megbecsülését bizonyítja, hogy Árpád nemzetsége aturul nevét viselte címerében. A magyar solymászat nagy hírű volt, még a középkorban ismagyar solymászmester tankönyvét használták Európában.147