A magyar ember

a szablyák könnyűek (500 grammosak), hajlíthatóak és igen kemények (9,1-es keménységűek)lettek.- Az ötvösöknek a kovácsokéhoz képest kisebb műhelyre volt szükségük. Őseink ötvöseinemcsak ékszereket, hanem nagyobb tárgyakat, mint pl. tarsolylemezeket, sisakdíszeket ésnői mellkorongokat is készítettek, hiszen ezek a tárgyak művészi kidolgozásúak, egyediekvoltak. Ötvöseink a honfoglalás után kárpát-medencei alapanyagból még sokáig készítették azázsiai mintakincsű tárgyaikat. Őseink technológiája világszinten állt; ékszereinket sajátosberakásos technológiával és poncolással készítették.Meg kell említenünk a 23 aranyedényből álló 1799-ben Bánátban talált nagyszentmiklósikincsleletet, amely mind technika, mind ábrázolásokban szinte egész Eurázsiát magábanfoglalja. A monarchia idején a kincsegyüttes Bécsbe került. A kincslelet két készletből áll: azegyik művészi ábrázolásokkal teli készlet egy fejedelemasszonyé, a másik egyszerűbb, deminden darabján rovásírás olvasható, egy fejedelemé volt (utolsó tulajdonosa Nagy Gézaszerint a Szent István által legyőzött Ajtony lehetett). A kincsen háromfajta írás fordul elő:görög betűs görög nyelvű, görög betűs török nyelvű (ez a török írásbeliség nyugati jellegűkezdetét jelenti) és török betűs török nyelvű. Az ábrázolások között ott találjuk a belső-ázsiaigriffet, az Emese-álma és más ázsiai mitológiai jelenetet. A figurális kompozíciók teljesenelütnek az európai emlékektől; az analógiákat Belső-Ázsiában találjuk meg.179