A magyar ember

nek a földre és „dobbantanak” rajta. Az üstdobok őshazája Kína, Tibet, majd a Kaukázus; ittnagara néven ismerték. Az üst alakú dob igen fontos volt a hunoknál. A Kr.e. VI. századikínai krónikákban olvassuk, hogy „a sereg szeme és füle a zászlókra és a dobra irányul”.Őseink harci cselekményeik előtt üstdobbal „elviselhetetlen fülsiketítő” ritmikus dobolássalajzották fel a harcosokat. Az üstdobokat őseink kétoldalt a ló hátára erősítették fel. Ősiüstdobjainknak utóda a csángó-magyaroknál használatban levő szitadob. A dobok mindenfélefajtáját – a sámándoboktól a kínai fadobig és az indiai páros dobig – felleljük Ázsiában.Amikor V. László magyar király követeket küldött Franciaországba Benoit atya ígyemlékezik meg a követjárásról: „Soha nem látott roppant nagy dobok, mint üstök a lovakoldalán fityegtek”. Európa sokáig ellenállt a „keleti doboknak”; Sebastian Virdung 1511-benígy írt az üstdobokról: „Zavarják a rendes öregembereket, a betegeket, a monostorokhívőit...maga az ördög találta ki ezeket”.Az ütőgardon (gardony, tekenyőgardon, csipisüti) olyan cselló- vagy teknőalakú négyhúroshangszer, amelyet ütővel (ütőpálcával vagy gardonpálcával) szólaltatnak meg és igenjellegzetes csattanó hangot ad. Ma már csak a gyimesi csángók és az ő zenéjüket játszózenekarok használják. A húrok közül három mély alaphangú, a negyedik annak kvintje.A köcsögduda (hüppögtető, hüppögő, köpü, huhogó döfü) fő része egy cserépköcsög,amelynek száját disznóhólyaggal kötik be és benne nádszálat húzogatnak.A moldvai csángók ősi hangszere a „bika”, dézsaszerű feneketlen edény, melynek membránjaházilag kikészített és szőrtelenített juhbőr, és közepén lófarokszőr van befűzve. A zenész ezt aszőrcsomót húzogatja, mire a hangszer bikát utánzó mély hangot ad. A moldvai csángók újéviuráláshoz e hangszert használják csengőkkel, lánccsörgéssel és dobbal kísérve. Ugyancsak amoldvai csángók egyfenekű u. n. szitadobot verve „hejegetnek” és ezzel a hátborzongatóbelső-ázsiai hitvilágot idézik fel.99