A magyar ember

nek” nevezik őket. A szabad jogállású hétfalu eredetileg királyi birtok volt, amely lakosságánakegy részét a környékükre betelepített szászok jobbágysorba süllyesztettek. Mivel kevéstermőföldjük maradt, a szomszédos szász községekben vállaltak munkát és fakitermelésselfoglalkoztak. A múlt század második felében a jobb megélhetés reményében sokuk a Regátbavándorolt ki, ahol a ‘30-as évekig a városi személyfuvarozást nagyrészt ők látták el.- A gyimesi csángók (a Gyimes-völgyben élő magyarok) a Csíki havasokból a Moldvába futóTatros folyó 30 km hosszú és néhány-száz méter széles völgyében Gyimesfelsőlok, Gyimesközéplokés Gyimesbükk községekben élnek. Területük eredetileg öt szomszédos csíkiszékely község tulajdona volt, amely területet a XVII. századtól kezdve először legelőbérlőkkéntkezdtek benépesíteni. A Gyimesi-szoros lakossága nagyobbrészt csíki székelyekből,kisebb részben moldvai csángó-magyarokból és románokból tevődik össze. Főfoglalkozásuk ahavasi állattenyésztés és a fakitermelés. A népi kultúra zárt helyzete folytán a székely parasztiműveltség ősi rétegét őrizték meg.A jászokA Jászsághoz 15 települést sorolnak; területe 185 500 kataszteri hold, lakóinak lélekszámaszázezer fölötti, de a magukat „jászoknak” tekintők száma ennél lényegesen több, hiszen otttaláljuk őket a Jászság 30-40 kilométeres körzetében Hatvantól Kiskundorozsmáig, a Duna-Tisza közén, a Nagykunság déli részén, Makó környékén és a dunántúli Fejér megyében is. AXIII-XIV. században részben a kunokkal együtt érkezett jászok nyelvükben és kultúrájukbanelmagyarosodtak, más néprétegekkel keveredtek, de ősi kultúrájuk maradványait még őrzik.A jászok őseiről sok korabeli adattal rendelkezünk, már Ptolemaiosz és Ammianus Marcellinusis említi őket. A jászokat az alánokkal együtt az iráni népek északi csoportjának kelltekinteni, akiknek a Kaukázusban maradt részei az oszétek (ászik, as-ok vagy adiják). Az iránieredetű és nyelvű ászi törzsek Kr.e. 129-ben Baktriára és Szogdianára is kiterjesztették uralmukat,egészen a Kaukázusig jutottak el és szembe kerültek a perzsákkal. Ottani birodalmukvégső összeomlását a Kr. utáni 350-es hun támadás idézte elő; az ászi (jász) törzsek ezutánszétszóródtak és különféle – türk, kazár, besenyő, kun – fennhatóság alá kerültek, majd újramegerősödve Kelet-Európában jelentős szerepet játszottak. A Kaukázus környéki alánok aVII-X. században a Kazár Kánság kötelékébe tartoztak, de úgy, hogy megőrizték önállóságukat.A magyarok akkor érkeztek az alánok területére, amikor az alánok szállásterületére akazárok és bolgárok nyomultak be. Miután a IX. században a Kazár Birodalom meggyengült,az alánok visszanyerték politikai önállóságukat és a X-XI. században önálló erős alán birodalomalakult ki. Az 1238-1239-es tatár invázió következtében Alánia is szétzilálódott.Az alánok – jászok – az 1230-as években, közvetlenül magyarországi bejövetelük előtt akunok birodalmának fenntartói és védői voltak; nevüket Cumania területén Jasi (Jászvásárhely)őrzi. Innen a tatárok elől menekülve 1235 körül bejöttek a Kárpát-medencébe, de akunokkal együtt 1243-ban és 1246-ban is sok jász telepedett meg az országban, mint politikaihatalommal nem rendelkező segédnép, de nemcsak a Jászságban, hanem Pilisszántó környékénés a Kisalföldön is otthonra leltek. A kunokéhoz hasonló kiváltságokat Károly Róbertidején kaptak; ettől kezdve igyekeztek minden kapcsolatot megszakítani volt gazdáikkal, akunokkal. Etnikai különállásukat egészen Mátyás király koráig megőrizték. 1530-ban a jászokés a kunok között szorosra fonódott a kapcsolat; közös központjuk (Jász)Berény lett. A törökidőkben maradékuk Fülek környékére gyűlt, majd a palócföldiekkel kiegészülve visszaköltöztekősi szállásterületeikre. Az igazi népkeveredés a Jászságban 1745-ben következett be,amikor a jászok a kunokkal együtt ismét visszaszerezték szabadságukat. Ettől kezdve az or-66