A magyar ember

Szürkemarha-exportunk a XIV. századtól a XVI. századig évi 70-80 ezer darab volt; az állatokatlábon hajtották a külföldi vásárokra. Az 1560-as év egyetlen napján 7418 marhát szállítottak át aváci réven. A változás csak a XVIII. században történt, amikor a Monarchia területére több tejetadó, de nem a Kárpát-medencéhez adaptálódott Holstein fríz, amerikai borzderes, kosztromai, dánvörös, Ayrshire, Aberdeen-Angus, Beef-short-horn és Hereford fajtákat hoztak be. A trianonimegcsonkított területen a szürkemarha-állomány még 33 % volt, 1938-ban ez 11,5%-ra,1942-ben 10%-ra csökkent és ma 1 % alatti. Jelenleg géntartaléknak minősül néhány gazdaságban,illetve a nemzeti parkok (Hortobágy, Bugac stb.) területén, a vadasparkokban ésnéhány nemzeti elkötelezettségű megszállott gazdánál (Tiszaugaron, Kardoskúton stb.) várjaannak az idejét, amikor újra a minőség kerül a mennyiség előterébe. A magyar nagyállattartáskerete még a XIX. században is a „puszta” volt, ezekhez igazodtak a mezővárosok, a kaszálókés a megművelt földek. Számos dolog összefügg ősi szarvasmarha-tartásunkkal: az igaerő, atrágya, a tejtermék, a külterjes tartás, az erdei tisztások kihasználása, az irtás, a gulyás hivatásravaló nevelése és annak családokban való öröklődése, a téli takarmány begyűjtése, tárolása,adagolása, az állatok tisztántartása, a borjak elválasztása, a szarvak megformálása, a tejtermékekelkészítése stb. Ezeknek őseink mind akkori világszínvonalon való birtokában voltak.A bivaly. A magyar házibivaly őse valószínűleg az indiai vadbivaly, az arnibivaly volt. Ez ahatalmas termetű, 190-200 cm-es marmagasságú állat, olykor a 2 métert is meghaladó félholdalakú szarvával ma már csak Kelet-India mocsaraiban található. A bivaly még a szürkemarhánál is igénytelenebb állat, mert megeszi a kákát, a nádat a szittyót és a mocsári füveket.A gümőkorral szemben edzett állat. Tejének zsírtartalma eléri a 8%-ot; a laktáció folyamán azsírtartalom fokozatosan emelkedik, elérheti akár a 16%-ot is. 6 liter tejből 1 kg sajtot tudnakkészíteni. Teje kellemes ízű, hamarabb alszik meg, mint a tehéntej és vitamintartalma ismagasabb. A sajt mellett legkedveltebb terméke az „orda”. Húsában több a foszforvegyület,mint a borsú húsában. Erdélyben – a Fogarasi havasokban, Kalotaszegen és a Sóvidéken –felújult a bivalytartás. Régi zoológiai leírásokban szerepel, hogy az avarok 560-ban Dél-Oroszországba bivalyokat vittek, sőt 596-ban Itáliába is szállítottak; ez azonban a bubaluslatin szónak rossz fordításából következett, amely szó egyaránt jelent bölényt és bivalyt. Abivaly első magyarországi említése Erdélyből a XI. századból származik, majd II. Béla király1138-as dömösi apátsági adománylevelében szintén szerepelnek bivalyok. A bivaly a Kárpátmedenceimagyarságnak kedvelt állata volt, amely ma a kipusztulás szélén áll. Tejét és húsátfogyasztották, vastag bőréből talpbőrt, hámot és gyeplőt – az újkorban gépi hajtószíjat –készítettek. A házi bivaly igavonó ereje 50%-kal nagyobb, mint a szarvasmarháé, ezértterméskövek, vastag fatörzsek vontatására és termőföldek feltörésére használták. A történelmiMagyarországon 1911-ben 155 192 bivaly élt, 1935-ben a megcsonkított országban már csak7069-es számláltak. Régebben Somogyban, Zalában és Mezőhegyesen tartottak nagyobbtenyészeteket. Magyarországon ma már csak néhány magángazdaságban találunk néhányegyedet. Erdélyben (Parajd környékén) és a Kárpátalján (Aknaszlatinán) nagyobb számbanmaradt meg; Kalotaszegen a bivalyt a „szegény ember marhájának” nevezték.134