Kr. utáni VIII. századból származó orhoni feliraton. A belső-ázsiai uralkodó valamilyenmódon az Istent képviseli a földön, hiszen annak „kegyelméből” uralkodik.Miként az állami szervezet, úgy a hadrendszer is vallásos értelmű. Ahogyan a fejedelem uralmaa világmindenséggel való harmónián, az „ég akaratán” alapul, ugyanúgy kívánják ezt azüdvöthozó összhangot hadvezetésükben is biztosítani. A hunok csak telihold idején támadtakés mitológiájukban fontos szerephez jutott a négy égtáj, melyeket meghatározott színekkelszimbolizáltak. A hunok hadseregük bizonyos szárnyaiba csak bizonyos színű lovakatállítottak. A belső-ázsiai állattartó népek minden életmegnyilvánulása meghatározott vallásirítusokhoz kapcsolódott; ezek egész életüket átitatta. Ezt a keresztény Európa nem értettemeg, hiszen ezen népek életfelfogása, vallása távol állt Európától. A magaskultúrájú nagyállattartólovas népeket Góg és Magóg ószövetségi hordáival mosták össze, kiket büntetésbőlaz Úr küldött választott népére. Az új lovasnép, amely az első évezredben tűnt fel a „keleti határon”európai megítélés szerint pogány volt és megítélésük szerint szemben állt a kereszténykultúrkörrel és vallással. Márpedig a <strong>magyar</strong>ság olyan kultúrkörből szakadt Európába,amelynek népei magasrendű istenélménnyel, egyszerű és tiszta hitvilággal rendelkeztek.Az ősi <strong>magyar</strong> hitvilágban világos rend van; az égi hatalmak és az evilági élet rendje ugyanaz.Miként az <strong>ember</strong>piramis csúcsán a korlátlan hatalmú fejedelem áll, akként trónol az ég legmagasabbszférájában a (fő)isten. Ahogy a földi élet alapja a család, a nemzetség, a törzs és azegész nép termékenysége a szent fejedelemben testesül meg, ugyanúgy népesül be az <strong>ember</strong>felettierők birodalma is. A földi rendben folytatja az egész nép a halállal kezdődő új életet.Sámán vagy táltos?Irányított őstörténetünk egyik legnagyobb csúsztatása az, hogy Szibériában és másutt valóbanlétező sámánokat önkényesen összemosták őseink tudós gyógyító <strong>ember</strong>eivel a táltosokkal,márpedig őseink soha olyan területen nem tartózkodtak, ahol sámánok éltek volna. Jogos a„sámánkutatás” Szibériában, csakhogy a <strong>magyar</strong>ok ősei sohasem jártak ott. Ezen összemosásgyökereit abban kereshetjük, hogy őseink papjainál valóban voltak olyan tulajdonságok –kiválasztottság, „szakmabeli” ismeretek tudatos megszerzése stb., – amelyek a sámánoknál ismegvoltak, a kettőjük közötti különbség azonban igen nagy. A marxista őstörténet azthirdette, hogy a <strong>magyar</strong>ok őseinek a vallása a sámánizmus volt, holott az nem tekinthetővallásnak. A vallásokra ugyanis bizonyos strukturális jegyek a jellemzőek, legfontosabb avallási tudat, az istenhit (ideológia) és a mitológia. Emellett, de csak másodikként említendő akultusz, azaz rítus, majd a függőségi érzések és a szociális szervezet. A sámánizmusnakazonban nincs egységes ideológiája, különböző mitológiákkal rendelkező népeknél fordul elő,nincs dogmatikája és teológiája. Leglátványosabb és kiemelkedő része a szertartás (a rítus, a„sámánkodás”), mely összefonódik a törzsi kultuszokkal és nem önálló, azaz a kultusznaknincs társadalmi szervezete. A szibériai sámán az a személy, aki – jelképesen – közvetít az<strong>ember</strong>ek világa és a szellemek vagy lelkek elképzelt világa között. Legfontosabb jellemzője,hogy elő tudja idézni az extázist, melynek során megváltozott tudatállapotba került. A sámánextázisa előidézésére narkotikumokat, kenderfüstöt vagy gombákat használ, „sámánkodásait”szaggatott szarvasbőrruhában végzi, fején sámánkoronát visel és sajátos hangszerén dobol.Sámánjai voltak a lappoknak, az obi-ugoroknak, a madzsu-tunguz népeknek, a paleo-szibériaiketeknek, korjákoknak, csukcsoknak, jukagíroknak, de sem az iráni népeknél, sem a belsőázsiaihunoknál, ujguroknál és türk népeknél ilyenek létezéséről nincs tudomásunk.Ezzel szemben őseinknek a természettudományokban járatos, tudós, gyógyító papjaik –táltosaik – voltak. A gyógyítást végző tudós és a varázslatot űzni akaró sámán között óriási akülönbség. A táltoshoz hozzátartozik a tudás, a másikról való gondoskodás (tehát a gyógyítás),a természetfölötti erők (gyógyfüvek, sugárzások stb.) felismerése és használata.110
Ősvallásunk papjairól Theophylaktosz írja, hogy „a türköknek papjaik vannak”. 1046-banPéter király ellen fellázadt Vata fia János „táltosokat gyűjtött maga köré, akik éneket zengtekaz új hit ellen”. Honfoglaló őseink táltosai rendkívül nagy tudás birtokában voltak; mint atörzs legszűkebb vezetőrétegéhez szorosan hozzátartozóknak módjukban állt más kultúrákvallásaiból, papjaik tudásából a lehető legtöbbet eltanulva magukévá tenniük. Talán úgy ismondhatnánk, hogy a táltosok azok a nagy tudású <strong>ember</strong>ek, akik a <strong>magyar</strong>ság „kusza ésvéletlenszerű” szellemvilágát a Magyarok Istene alá rendezik. Őseink táltosai Belső-Ázsiátóla Kárpát-medencéig megtartva ősi feladataikat sokat változtak, ma úgy mondanánk„modernizálódtak”. A táltosok szerepe Európába érve fokozatosan halványodott, de a hagyománygyökerei olyan mélyek, hogy bizonyos formában a máig fennmaradtak; füvesasszonyok,javasasszonyok és jövendőmondók személyében; a táltosok egy-egy részfeladatát őkviszik tovább, asztrológiai ismereteiket az Alföld pásztorai hasznosították, termékenységrítusukpedig néphagyománnyá vált. Tevékenységükből sokat megőrzött a néphagyomány;legmarkánsabban a regősök ritmikus ütemű éneklésében vagy a busó-táncokban és a sokáigélő garabonciás diák személyében lelhetők fel nyomai, de szokásaink, nyelvi fordulataink, sőtnéhány régi helyneveink is őrzik személyüket. Ez a hitvilág semmiképpen sem nevezhető„primitívnek”, hanem a valóságnak az adott körülményekhez való alkalmazkodásánaktekinthető, mely a természettel, az ismeretlennel való szoros kapcsolatból ered. Az eltűnttáltos szerepe egy ősi hitvilág pusztulásának tragikus jele. A <strong>magyar</strong>ság táltosai is arra asorsra jutottak, mint a <strong>magyar</strong>ok közül sokszor annyian. Egy részük abbahagyta az ősigyakorlatot és a kereszténységet fölvéve igyekezett beilleszkedni az új, számára idegen társadalomba,más részük, aki ellenállt, kivégeztetett. Nem jelent meg többé „táltosló” és természetesokokkal <strong>magyar</strong>ázták a lidérceket és a sokat jelentő szimbólumokból „díszítőelemek”váltak. A halottakat keresztény módon útravaló nélkül temették el, nem adtak melléjükútravalót és nem tették mellé használati tárgyait, fegyvereit. Az sem lett fontos, hogy a halotta felkelő Nap felé tekintsen. Az ősi hagyomány a civilizált Európában „babonává” minősült.A totemizmusŐseink társadalma vérségi kapcsolatokra épült; a vérrokonságot tartották a létező legszorosabbkapcsolatnak <strong>ember</strong> és <strong>ember</strong> között. A rokonok úgy érezték, hogy a vér titokzatosereje fűzi össze őket eltéphetetlen szálakkal. Összetartozásuk tudatát a közös ős tartotta ébren,akit ezért tiszteletben részesítettek. Amikor a pontos leszármazás már elhomályosodott, az ősjelképpé, totemmé változott. A leszármazottak valamennyien ugyanazon nemzetség tagjainaktekintették magukat és egész életüket az ebből fakadó parancsok és tilalmak szegélyezték. Aza tény, hogy a <strong>magyar</strong> csodaszarvas új hazába vezeti népünk őseit azt mutatja, hogy régmúltidőkben az ősanya és a vezető állat jelképe elmosódott.A „totemizmus” ismérvei a következők: egy <strong>ember</strong>csoport és egy másik természeti lény állkapcsolatban egymással, az <strong>ember</strong>ek maguktól szimbolikusan totemektől származtatják, atotemeket ősüknek, rokonuknak és védelmezőjüknek tekintik és az <strong>ember</strong>csoportok és a totemközött rituális kapcsolat van, a totemeket tisztelni (de nem imádni!) kell, végül a totem egy<strong>ember</strong>csoport címerévé vagy szimbólumává válik, az <strong>ember</strong>ek magukat a totem segítségévelnevezik meg, illetve különítik el. Totemisztikus elképzelések bontakoznak ki a régi <strong>magyar</strong>többnyire török eredetű férfi személynevekből, melyek egyúttal nemzetségeket is jelölnek. Ahonfoglaló <strong>magyar</strong> a totemizmus két formáját ismerte: a nemzetségtotemizmust és a családtotemizmust,azaz egy nemzetségen belül az egyes családoknak is megvoltak a különtotemjeik és totemállataik. Jellegzetessége a <strong>magyar</strong> totemizmusnak a madártotem (sólyom,keselyű, sas, ölyv, főnix, turul stb.), amely régen is gyakori volt és ma is az a belső-ázsiaitörök népeknél. „Az ősi <strong>magyar</strong> totemvilágban olyan motívumokra lelhetünk, amelyekgerincei a mai belső-ázsiai hitvilágnak is” (Gunda Béla).111
- Page 3 and 4:
KISZELY ISTVÁNA MAGYAR NÉP ŐSTÖ
- Page 5 and 6:
Székely-, csángó-, palóc-, bese
- Page 7 and 8:
BevezetésEgy népet (etnikumot) te
- Page 9 and 10:
Írott források, amelyekből ismer
- Page 11 and 12:
2. Grúz források elsősorban a sz
- Page 13 and 14:
További bizánci forrás Nikolaosz
- Page 15 and 16:
A magyarok nevérőlA népneveket h
- Page 17 and 18:
nekünk nem ázsiai, hanem európai
- Page 19 and 20:
keresztény címzésű történetí
- Page 21 and 22:
5. Az „Arvisura” (Igazszóláso
- Page 23 and 24:
Magyarországi Illés (Elias Hungar
- Page 25 and 26:
népével a Kárpát-medencébe ér
- Page 27 and 28:
A magyar őstörténet kulcsa: a be
- Page 29 and 30:
A hunok kultúrájáról- A hunok n
- Page 31 and 32:
embereknek írtak fel gyógyszereke
- Page 33 and 34:
Attila nagykirályAnnak az Attila-p
- Page 35 and 36:
A hun-magyar és a hun-székely „
- Page 37 and 38:
Tudomány, 1993/7) „a nemesi nemz
- Page 39 and 40:
kazárok által említett Levedi t
- Page 41:
edénybe bort öntenek és hozzáve
- Page 44 and 45:
koronáztatja magát; ez a német-r
- Page 46 and 47:
megkezdhettek tervezett felfedező-
- Page 48 and 49:
Őskrónikában pedig ezt olvassuk:
- Page 50 and 51:
Attila pedig a nagycsaládos falusz
- Page 52 and 53:
A honfoglalás és a magyarság meg
- Page 54 and 55:
A magyar őstörténet és a honfog
- Page 56 and 57:
Közép-Ázsiából származnak, ah
- Page 58 and 59:
Az avarok nyelvéről edények talp
- Page 60 and 61:
[VI. század], Propópiosz [490-562
- Page 62 and 63: A szkíták („szittyák”) és a
- Page 64 and 65: - Szvatopluk Nagy Moráviája. „A
- Page 66 and 67: A csángókMagának a „csángó
- Page 68 and 69: nek” nevezik őket. A szabad jog
- Page 70 and 71: kumisz, a kölesből erjesztett boz
- Page 72 and 73: közben telepedett le. Kelet-európ
- Page 74 and 75: A Kárpát-medencébe betelepített
- Page 76 and 77: Máramarost lepték el. Nyomulásuk
- Page 78 and 79: A török hadsereg utáni „dúlá
- Page 80 and 81: A magyarság antropológiájaA honf
- Page 82 and 83: kelet-balti elemek erősen keveredt
- Page 84 and 85: A magyarok európai megítélése
- Page 86 and 87: kergekórjánál (coenurosis) e sz
- Page 88 and 89: A sors mostohán bánt rovásemlék
- Page 90 and 91: A magyar népzene és annak eredete
- Page 92 and 93: Ez volt az a kor, amikor kutatóink
- Page 94 and 95: kínai Zhang Rei a Kína területé
- Page 96 and 97: szavaknak dallami kivetődése, aho
- Page 98 and 99: - Ünnepi dalok, rítusénekek, kö
- Page 100 and 101: Ősi magyar népi hangszerek eredet
- Page 102 and 103: A cintányér (pontosabban: réztá
- Page 104 and 105: megértették, hogy ősi néptánc-
- Page 106 and 107: 3. Rábaköz. Jellemző a verbunk (
- Page 108 and 109: garoficát és az oficeraszkát. P
- Page 110 and 111: 108
- Page 114 and 115: A magyarok ősvallásának kutatás
- Page 116 and 117: mos, megbántja a Nagyboldogasszony
- Page 118 and 119: A magyar hiedelemvilág „csudála
- Page 120 and 121: Ősköltészetünkről és a magyar
- Page 122 and 123: népköltészet a világ leggazdaga
- Page 124 and 125: Őseink játékaiA játék a művé
- Page 126 and 127: Őseink „szent” állatai: a tur
- Page 128 and 129: A griffA griff biológiailag két
- Page 130 and 131: és különleges életerővel bír.
- Page 132 and 133: alkalmából a keleten maradt magya
- Page 134 and 135: A „lovas kultúráról”. A lova
- Page 136 and 137: Szürkemarha-exportunk a XIV. száz
- Page 138 and 139: A juhok tenyésztését teje, húsa
- Page 140 and 141: A sertésAmikor Hankó Béla 1939-b
- Page 142 and 143: - A parlagi lúd vagy házilúd ős
- Page 144 and 145: kát. Idomítani jóformán nem kel
- Page 146 and 147: és a Zrinyiek) kedvelt sportja vol
- Page 148 and 149: - kivéve az „úrvadászokat”,
- Page 150 and 151: Népművészetünk két alapanyaga:
- Page 152 and 153: könnyű és széttéphetetlen volt
- Page 154 and 155: Népművészetünk egyik gyakori al
- Page 156 and 157: temetkezéseiben bőven akadunk tul
- Page 158 and 159: A kopjafákA halál utáni élet ő
- Page 160 and 161: Ősi magyar népművészeti stílus
- Page 162 and 163:
Ősi magyar népművészeti stílus
- Page 164 and 165:
A székelykapukat díszítéseik sz
- Page 166 and 167:
A jurta „yurt” formában ősi t
- Page 168 and 169:
Honfoglalóink temetői(Őseink tem
- Page 170 and 171:
temetkezésnél a jurtákban való
- Page 172 and 173:
munkálták ki és ezeket kapcsolt
- Page 174 and 175:
Az árpa (Hordeum Vulgare L.) génc
- Page 176 and 177:
- Kertművelés, gyümölcsök. A l
- Page 178 and 179:
írott források szerint a pannóni
- Page 180 and 181:
- A kohászokról. A bronz Eurázsi
- Page 182 and 183:
Társadalmi szervezettség ésréte
- Page 184 and 185:
- Őseink következő társadalmi r
- Page 186 and 187:
A regősök mindig férfiak voltak,
- Page 188 and 189:
tárkony és a borsfű (földi vil
- Page 190 and 191:
hit) alapfilozófiáját, amelynek
- Page 192 and 193:
Őseink elsődleges itala természe
- Page 194 and 195:
A ruhaanyagok egy része arab-perzs
- Page 196 and 197:
Az övről csüngött le a szablya,
- Page 198 and 199:
A honfoglalás kori nők éppoly al
- Page 200 and 201:
Az ősmagyarok fegyverzeteA fegyver
- Page 202 and 203:
szerrel leterített egy harcost. Il
- Page 204 and 205:
A szablyáink használatáról a Wa
- Page 206 and 207:
3. A harmadik erény a csatában va
- Page 208 and 209:
mint területet, az országot, mint
- Page 210 and 211:
Hogy az immár szakmailag bizonyít
- Page 212:
Epilógus2000 a millennium, a magya